Hozzászólások - Sztavrogin

*A vállára ülő vérsólyom elég meglepő dolog ahhoz, hogy egy rövid vijjogás erejéig fölriassza Sztavrogint az elmélyült munkából. A madár elröppenése után még forgatja fejében az információkat.
~Napkapu? Igen igen... A Rubin törzsből Byzon vezér keres embereket. Erős, agresszív végzetúr. Vigyázni kell vele. CSirguz vezér a smaragdok közül... Egy kalandornő szintén varázslókat toboroz. Normandiai Roland is szövetséget akar... Hmm... remélem, mire ők megalakulnak, nekünk már lesz egy kocsmánk, lélekkutunk, talán egy-két épület. Ha lehet, akor ötnél több tagunk... Meglátjuk, mennyire kell komolyan venni ezeket a vezetőket. Minket még senki sem keresett meg, a politika ideje úgy látszik, még nem jött el...~
*Kiballag a barlang szája elé, ismét kardjához nyúl, és a felvésett felirat alá a következőket írja:
LÉLEK BARLANGJA
Jöjj békességgel -- Távozz békességgel.

Arra gondol, vajon hányan fogják megalázni ezt a feliratot a kocsma fennállása során.

*miután megvacsorázott rágyújt a pipára. Ülve pöfékel, majd fölkelti a földről a Tennikész. Fákat vizsgálgat, farigcsálni kezd, mesteremberhez méltó figyelemmel és állhatatottsággal. Reggelig szavát sem lehet venni, de keze alatt ég a munka. Hol egy priccs, hol egy kényelmes szék, hol egy kis szekrény keveredik ki keze alól. *

//Na mára el, holnap még benézek! mondjuk kb holnap 10 körül nyissunk, addig ne szolgáljunk ki ide tévedőt!//

Üdvözletem Thurak!

Remek, remek. *pillant ki a farönkökre*. Ülj le, egyél velünk, aztán pipára gyújtunk, iszunk egy kupa bort és folytatjuk a munkát... *Kiszedegeti a tűzből a húsokat. Királyi asztalnál enni ennél finomabb étkeket is. Sőt: Egyszerű földtúró családoknál is. Ahol van idő, fűszer, dolgos asszony. De aki kalandozik, és ismeri az éhséget, és a nyers döghús ízét, az mosollyal nyugtázza a ma esti vacsorát. *

*A Sztavrogin által a falba ütött kis forrás hamarosan utat talál magának kifelé a barlangból. Átfolyik egy sziklarepedésen, ami zajtalanul nyeli el a vizet.*

Hát eddig, akiknek hátat mernék fordítani egy csatában azok a következők: hellblade, Zamodemon, Shul, és te Trinigan.
Mi amint befejeztük a kocsmát, és lesz elég LE-nk felhúzunk egy Lélekkutat. Osztán meglátjuk, hogy mit tehetünk, hogy csak öten legyünk a szövettségben.. Építünk és építünk. És jöhetnek a többiek is.
Meglátod... Lesz itt minden... *megforgatja a húst a tűz fölött, és mélyen belebámula tűzbe*. Kocsma... *forgat* Lélekkút... *forgat*... Szálláshely... Gyönyörűépületek... Kultúra... Tánc... Mulatság... Lesz itt minden... Meglátod...

De ez a kocsma holnapra felemészti minden pénzünket. De holnapra már nyithatunk... Aztán hétfőn nekilátunk vadászni... Mindent szép sorjában...

*Hátulról kiabál kifelé.*

Nem csak takaró kellene! Vacsora után kidüntünk néhány fát, csinálunk belőlük néhány egyszerű priccset. A szobák remekek! Nem túl nagyok. Elfér bennük egy ágy -némelyikben kétszemélyes ágy is... Egy asztal székkel. Egy-két szerkény, ruháknak, fegyvereknek. Nem királyi palota, de jobb, mint a szabad ég alatt hálni, ki tudja, mikor botlik beléd egy ellenséges végzetúr... A bútoros munkákat vacsora után megcsinálom... Hajnalra lesz elég szék is meglássátok! *És vissza is ér néhány cipóval...*

Köszönöm barátom, köszönöm!
No, akkor ezt a kis követ itt átütjük. *Érc csendül a kőben. Semmi nem történik.*
Mondom átütjük! *Ismét semmi.*
MONDOM ÁTÜTJÜK! *A maradék erejével hatalmasat csap a sziklafalba. Érc csendül, fa reccsen, de a sziklafalból forrás bugyog át...*

Na, itt le tudjuk mosni a húst. A hűtőbe meg berakjuk, ami nem kell. *Kivág a húsból néhány darabot.* Ezt meg tegyük nyárson a tűz fölé. Van néhány cipó kenyerem, még akor dugtam el itt, amikor felfedeztem a barlangot. Remélem nem dézsmálták meg a munkások! *hátramegy a szállások felé.

Én magam sem jeleskedek a testi erőben, de a varázstudományokban sem mélyedtem el... Elmémet eddztem elsősorban, hétköznapi praktikákkal... Állatszelídítés, vadászat, kereskedelem, építészet... Kultúra...

*Aki a válaszra várva az új söntéspultot vizsgálgatta, és közben arra gondolt "~Igen remek munkát végeztek ezek a törpök... Van itt kisszekrény, nagyszerkény, fiók, üreg, minden ami kell...". Kinyit egy körülbelül fél méter magas, két méter hosszú, és vagy méter mély jól záró ajtót.*

Akkor mondd csak... Tudnál ebbe hidegen varászolni? Holnap reggelre ránkrohad az egész tetem! Nem minden nap kerül ekkora zsákmány az asztalra...

*FÚjtatva a kimerültségtől íygy szól.*

No hát... Ebből lesza... lesz a... Vacsora... Nyehhhrs... Nyresen se hányja ki az ember, de sütve igazán finom... Írtó nagy dög... Majdnem rámesett a marhája... Nagydarab... És buta, mint a föld mélye...
*Iszik egy kis bort. Elmosolyodik. Ezek szerint rosszabb borokhoz volt ő szokva... Aztán már folyamatosan beszél...*
Félig kilógott a földbe vályt lukból. De megsérülhetett az a csápos izéje. Nem tudott kijönni. De küzdött derekasan a dög így is. Alig tudtam agyonverni. Pofán is csapott rendesen, ahogy kiskoromban a nagyapám. szórtam is menten két bukfencet!

Látom nagyon szépen haladtatok! Ennek igazán örülök. HA egész éjjel dolgozunk, holnap talán már ki is tudunk nyitni, ha lesz valahonnét mivel kiszolgálni a népeket.

* Majd triniganhoz fordul*
Látom, te érted a varázstudományt! És mond csak, miféle varázslatokban vagy jártas?

GYERTEK MÁR KI, HOGY A VORTEX HÚZNA KI TITEKET A BARLANG LUKÁBÓL! MARHA NEHÉZ EGY DÖG EZ!
*Kiabál sztavrogin már jóval közelebbről...

GYERTEK... VOR... LUKÁBÓL!

*Igen. Ez határozottan valami dühös ordítás lesz...*

-...TekMá... tex... ábó...-

*Alig hallaható, távoli hang ékelődik be a kapácsok szünetjei közé...*

* A nagy kopácsolások szinfóniájába mintha belekeveredne egy oda nem illő hang. De mire az ember/törp/ogre/stb. ki tudná szűrni az összhangzatból, már nyoma is veszett...*

*...*

*De indulás előtt még húz egyet a borból. Szeme felcsillan. ~Már pia is van! Lassan igazi kocsma lesz ez! *

No, akkor rendben van, vésd a papír alá a jeledet te Ogre. Jó sorod lesz itt nálunk, ha jól viseled magad.

Én lassan elmegyek, hozok valami vacsorára valót, mert a nagy munkában hamar megéhezünk.
*És az ogrére pillant, akivel -végzetúr létének ellenére- nem szeretne konfliktusba keveredni az első napon. Arra gondol, hogy a csapdaállításhoz is éppen annyira ért, hogy ne pottyanjon bele a maga ásta csapdába. De ha a szerencse megsegíti őt, hát egyik társa sem fog éhezni ma estére.*

//Kicsit elmentem vadászni, arra figyeljetek, hogy még nagyon a játék elején vagyunk. Nem tudom, kinek milyen a familiája, én abból indulok ki, hogy most kezdjük a kalandozást, így se gazdagok, se mindennel elbíró hatalmas harocos sem vagyunk még. Ez a kocsma is csak kezdetben egy szerény, nem túl kényelmes kocsma legyen, osztán ha már van néhány ezer LE a tarsolyunkban, akkor már hivatalosabban is csinosíthatunk a helyen! Valaki csináljon egy kemencét /vagy csináljanak a törpök/ és némi szellőzést! //

*Sztavrogin szeme megcsillan, mint egy uzsorásé*

Nem úgy van az te Ogre! Hanemhogy úgy, mint volt mindig is, nem pedig mint sohasem. Kapsz inni eleget. Húst is a sikeres vadászatokból. Dehogymégisazértmár te itt maradsz, most dolgozol, aztán meg mint kidobó őrzöd a békét, nem pedig a haragot szítod, mint a nyulak a fán. Ezért részeg ne legyél, de szomjazni nem fogsz. Aztán még el is alhatsz, meleg tűz mellett, ha néha csaposnak is beállsz, és fizetséged ennyi lesz. Elfogadod-e? És tudsz-e legalább félúgy írni, mint pofozni?

*Sztavrogin reménykedik, hiszen tudja, hogy az ogrék nem az eszükről híresek. Hátha ezzel a néhány felesleges tagmondattal és beékeléssel elérte, hogy rááll az üzletre az Ogre, és itt tarthatja, mint ingyenmunkást...*

Üdvözletem Berkenye barátom! Jó téged is itt látni! No, akor már szorgosdunk itt néhányan! *Bizalmatlanul a két törpére néz. Zsebébe nyúl - alig néhány lélekkritály árválkodik ott. De hamar napirendre tér a dolgo fölött.
~Hívta őket a fene. Majd aki hívta, az fog fizetni...

Zaj, és por borítja el lassan a barlangot. Sztavroginon átfut egy halvány mosoly.*

Oh! remek remek... *Dörmögi Sztavrogin*

És szabad érdeklődni, hogy ki fogja állni a cehhet?