Itt vagyok. Semmi bajom. Ebben a nagy sárban,már profi módon tudok esni. Még lány koromban egyszer egy nagyon szűk nadrágban,tű sarkúban zsebre tett kézzel indultam lefelé a lépcsőn és megbotlottam. Annyira szűk volt a naci,hogy a kezemet nem bírtam hirtelen kihúzni a zsebemből,és végiggurultam a 15 lépcsőt lazán,zsebre tett kézzel. Aztán vagányan fölpattantam és hazamentem átöltözni.

Egyre jobbak ma este a történetek... Ilyeneket ne csinálj, jó?

azért ez nehéz felülmúlni, veszélyesen élsz

Akkor még kislány voltam. Gondoltam kivillantom bájaimat az utcán,de sajna még a házból sem jutottam ki.

Cirmos gumiból vagy? Én úgy összetörtem volna magam hogy húsz sebész száz tűvel sem tudott volna újra összehozni. Tavaly ősszel jöttem haza a melóból és egy nedves falevélen megcsúsztam és mivel tele volt mindkét kezem nem tudtam támaszkodni. Természetesen orra estem össze-vissza horzsoltam a képes felemet és a szemüvegemen nem lehetett kilátni mert a beton összekarcolta. 3 napig ki se mertem menni a lakásból.

Ejha, Cirmos! Ez egész szoros a Red Dragons ellen eddig...

Majd reggel helyrerakjuk őket. Engem most lepihentettek a nagyok.
Telk! Akkor nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Apám mindig úgy hív,hogy rongyláb.

Ilyen felállások után /lépcsőről leesés/ már szabaduló művésznek is elmehetnél!

hah, én is csatlakozom
sikerült nyílt utcán úgy eltaknyolnom, hogy a kórházban kötöttem ki egy ájulás után.
és nem volt semmi hepe az utcán
Azt hiszem ezt hívják buszjegy effektusnak
VAgyis hogy akár egy földre hullott buszjegyben is képes vagyok elbotlani.

Ez jó! Tiéd az első díj!

Hát ezekből a sztorikból én kimaradok megint... Az én cölöpszerű, nehéz lábaimat még akarattal sem egyszerű feldönteni, így nem vagyok az az elesős fajta. Főleg, hogy sokáig birkóztam, így nem rossz az egyensúlyérzékem sem. Cserébe nehézkes vagyok, lassú és persze nem tudok táncolni.

Ezt a csatát Te nyerted ! Történt valami komolyabb bajod?

Byzon bízzál bennünk nem ismerünk lehetetlent megtanítunk.

nem, még valami asztalfiók reflexem is rendben volt, te biztos tudod mi az
én csak erősen koncentráltam hogy ne röhögjek a dokinál

Na azt még én is megnézném...

Egyébként vicces volt, mert akkor vezették be a kórházak "újra felosztását", vagyis én bementem az ügyeletre, mondták nem ide való, és végigmásszattak a fél városon, úgy hogy alig bírtam állni

Nem lenne rá időd, hogy nézelődj, mert erősen koncentrálnod kellene. Akinek van ritmus érzéke azt meg lehet tanítani táncolni!

Az azért úgy kedves... De a lényeg, hogy nem lett komolyabb következménye.

Cirip hála Horváth Ágnesnek ez a magyar egészségügy. Az ember el sem hiszi még bele nem csöppen.