A hegyek között indultam útnak, hogy valami kis zsákmányt szerezzek mára is. Hiába, a magamfajta mindig éhes a lélekenergiára. Alkonyfény nyergében ülve élveztem a reggeli párát, a tegnapi felhőszakadás sara magasra vert a pegazus patái alatt, mellettünk Korbácsos, az ében halálhajcsár loholt kitartóan, a másik oldalon méltóságteljesen lebegett Tündökletes Chlodis, az idéző morf kisasszony.
Már éppen úgy gondoltam nyomon vagyok, mikor az ösvény mellett csendesen ücsörgő nőalak keltette fel a figyelmemet. Nem is törődtem volna vele, ha nem löki el magát a székké kinevezett sziklától és állja el az utamat. Gyors pillantással felmértem: vékony, nagyon vékony, sötét hajú lányzó, testhez álló nadrágban, valami varázsgömbre hajazó izével a vállán, a mágusköpeny felett, meg egy hatalmas karddal az oldalán. Első pillantásra az a kard még nekem is súlyos lenne... Egy újabb varázsló - sóhajtottam rezignáltan. Egykor a seregben külön az ellenük való taktikára képeztek ki, egy ilyen nyiszlett kis csenevész meg végképp nem állíthatja meg a rubin horda harcosát! Közelebb léptettem Alkonyfénnyel és szemügyre vettem a mágikus kütyüréket is, ennél a fajtánál nem árt óvatosnak lenni. Egy felhőgyűrű és a misszionárius lánca. Hmm... Nem valami félelmetes és elrettentő dolog... Valami csillan a mágusköpeny mögött is, de arra nem látok rá igazán.
- Menj az utamból varázsinas - vetettem oda foghegyről.
A lány kissé meglepetten emelte fel a tekintetét, de nem szólt egy szót sem.
- Mondom menj az utamból, vagy legázollak! - üvöltöttem.
- Nem megyek - válaszolta csendesen. - Fordulj vissza.
- Még mit nem! Zsákmány van előttem!
- Nincs hozzá közöd - ingatta a fejét.
- Hát, ha ezt akarod - kiáltottam és leugrottam a nyeregből. Már a találkozás kezdete óta éreztem, hogy fegyvertársaim nyugtalanok ezzel a nővel szemben. Ha nyugtalanok, megijednek. Ha megijednek, hibáznak. Ha hibáznak, meghalnak és megölhetik a társaikat is, jutottak eszembe az ősi zsoldosbölcsességek. Hát jó. Fél kézzel hátraparancsoltam őket, majd a nő elé lépve a szent ősi karddal a Diabolica mellpáncéljára ütöttem, majd Grebatuszra és érces hangon szóltam:
- Incubus vagyok, az IQ Betyárok várnagya. Harc az ősi módon!
- Piciklon vagyok, a Végzeturak Mesterei közül - biccentett. - Ám legyen. Harc az ősi módon. Harc a vereségedig!
Füttyentésére megrezzentek az erdő lombjai és három újabb alak csatlakozott hozzá. Először a kapitális méretű és erejű tüskés ktoraid tűnt fel meredt szemeim előtt, aztán a hátán ülő domináns morf is, aki kedvesen megszólalt:
- Sillamaq vagyok, ez a lény amin lovagolok Setutara névre hallgat. Az úr itt mögöttünk a lázadók egyik kapitánya volt, amíg saját bevallása szerint önként nem szegődött a mi Úrnőnk szolgálatába, a neve Arikel.
A döbbenettől csak nagy szemeket mereszteni és tátogni bírtam, Sillamaq pedig szomorkásan csóválta a fejét:
- Hát... Köszönni ez se tud...
- Elkezdjük várnagy? - érdeklődött Piciklon.
Biccentettem és előrelendültem, bár négy ellenféllel még akár izzasztó is lehet ez a csata. Az mondjuk rögvest feltűnt, hogy a három szolga visszahúzódik úrnőjük oldaláról. Mi a... Láttam a kézmozdulatot, és hallottam a varázsszavakat. Megacéloztam elmémet a mentális gyakorlatokkal amiket ismertem, de ezt... Erre nem számítottam... Mintha egy hegyomlás szakadt volna a fejemre, ahogy elménk egymásnak feszült, s minden erőfeszítés nélkül sodort el az áradat... Valami embertelen energiatömeg szakadt le az égből, egyenesen rám, mely tollpiheként dobta el másfélmázsás testemet.
(1983 pontnyit sebzett. Kritikus sebzés! ) Szédelegve néztem fel, láttam, hogy felém indul... Baj lesz, üvöltötték az ösztöneim és villámsebesen motyogtam vérző ajkammal az általam ismert leghatalmasabb varázslat igéit. A hideg tűz kireppent ujjaim közül. A kékes energiagömb egyre nőtt ahogy a lány felé süvített, ám az még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy kitérjen előle. Egyszerűen kinyújtotta a kezét, és a tenyerével könnyedén felfogta, majd ökölbe zárva a kezét kioltotta az éjhideg lángokat. Csupán egy pillantást pazarolt a könnyű égési sebre
(Csak 61 életpontot vesztett.)
Megráztam a fejemet és mint aki rugóra jár, felpattantam és felé ugrottam. A mágikus játszadozás ideje lejárt, innentől én vagyok előnyben, gondoltam vigyorogva.
Arra az embertelenül gyors mozdulatra, amivel kardot rántott és végigvágta a combomat végképp nem számítottam
(sérültél 313 pontnyit. Kritikus sebzés!). A súlyos sebbel talpon maradni sem volt egyszerű, hát még hadakozni. Pedig az eleddig háttérben várakozó szolgái már üvöltve rohamoztak is. Próbáltam kitáncolni, de az összeszokott trió ellen erre esélyem sem volt. A domináns morf tűzmágiája balról, Arikel kardja jobbról fenyegetett, Setutara a tüskés ktoraid szemből rohamozott. Hátráltam, de ezzel persze csak azt értem el, hogy mindannyian el tudtak érni
(3 támadással 189 sebzés!).
Szerencsémre nem vesztettem el az egyensúlyomat és két marokra kapva a szent ősi kardot lesújtottam, ám Piciklon a vékony testalkatához képest megdöbbentő erővel védte ki lesújtó pengémet...
Aztán már támadott is. A Hóförgeteg markolatgombjával ütött halántékon, hogy csak homályosan érzékeltem többé a környezetet és zúgó fejjel tántorogtam hátra
(198 életpontot vesztettél. Fegyvere kábít! (-10 támadás) A három szolga ki is használta tántorgásom, kardcsapást, mágikus tüzet, meg egy döbbenet erejű rúgást kaptam gyors egymásutánban
(3 támadással 120 sebzés!)
Megkíséreltem egy támadást, de kótyagos fejemből még csak arra se telt, hogy a saját kardomat lássam, nem hogy ellenfelemet, persze, hogy célt tévesztett.
Talán bizonytalan, kiszámíthatatlan mozgásom volt az oka, hogy bár Piciklon újfent eltalált a Hóförgeteggel, ez most jócskán lecsúszott a mellpáncélomról, csak felületi sebet ejtve alkaromon
(89 ép-t sebződsz). Kardommal próbáltam feltartani a hármast is, akik szokásos döbbenetes összeszokottsággal támadtak, így most sem úsztam meg kisebb sebek nélkül
(3 támadással 54 életpontot sebeztek).
Látszólag egyensúlyomat vesztve tántorogtam hátra, és a csel bejött. Piciklon automatikusan lépett közelebb, én pedig minden erőmet beleadva vágtam felkarjára
(114 sebzést okoztál), majd féltérdre forogva egy köríves vágással végigszántottam a rohamozó szolgákon
(Ellenfeled állatai 7 életpontot sebződtek).
- Ne merészeld őket bántani!!!! - rikoltotta Piciklon és egy olyan döbbenetesen gyors kombinációval támadott, amire tisztességgel megfordulni sem maradt időm, és már majd a fél karom szakadt le
(sérültél 306 pontnyit. Kritikus sebzés!), a három állatra mögöttem semmiképpen sem tudtam már koncentrálni, csak a fájdalmat éreztem a hátamban
(3 támadással 184 életpontot sebeztek).
Tántorogva, fél térdre rogyva csapkodtam felé, ő dühösen ugrott félre és már indította is az ellentámadást a fejem irányába, de most jó reflexekkel, utolsó erőtartalékaim felhasználásával kigurultam a csapást és nem ért el Sillamaq varázstüze sem, sajnos a kard és a tüskék igen
(2 támadással 45 sebzés!)
Szemembe folyott a vérem, alig álltam a lábaimon, kezemben remegett a penge, már csak erőtlen vagdalkozásra telt... Természetesen mindenféle siker nélkül...
Láttam, hogy újra megrohannak a szolgák, éreztem a lángokat és a kardcsapást, meg a mellettem elrobogó ktoraid szelét
(2 támadással 104 életpontot sebeztek), majd láttam, de már alig érzékeltem a felém robbanó Piciklont. Suhan felém a penge, de már mindegy. Csupán egy üres héj voltam mostanra, minden erőmet, elszántságomat felemésztette ez a pokolbéli teremtmény. Ez nem mágus... Ilyennel még sohasem találkoztam... A penge a gyomromba mar
(297 életpontot vesztettél. Kritikus sebzés!), tenyere az állcsúcsomon csattan, s én fennakadt szemekkel zuhanok a porba. Nem érdekli a lélekenergiám, fölém magasodik és bal lábával a sárba nyomja a fejemet, úgy mondja:
- Ha azt mondom nem mehetsz tovább, ne menj tovább harcos! Setutara - int a ktoraid felé, - arrafelé párt talált magának.Nyugodt napokat akartam nekik biztosítani, csak egy kicsit. A magadfajta önjelölt vadászmesterekre ehhez nincs szükség. És ne kelljen megismételnem a leckét!
Ezzel csendesen elsétált, engem pedig magába fogadott az enyhet adó ájulás, de utoljára még eszembe villan, amint fölém magasodva a csillogó valami kicsúszott a köpenye mögül. A bajnokok medálja...
(
A csatában összesen 175 sebzést okoztál,
és 3882 sebzést kaptál.)
Piciklon rendes emberke, jó haver és sok jó tanácsot adott, ő kérte, ha ütőtávába kerülök, nézzünk egy csatát. Mester! Jelentem, még van mit tanulnom!
De örülök a harcnak, ad célt, hová kéne egyszer fejlődni.
