Én többek között ezért nem játszom mmorpg-kel. Évekkel ezelőtt volt egy-kettőhöz szerencsém (a WoW-hoz nem, mert fizetős és egyébként sem tetszik, pedig lassan 11 éve tolom az rpg-ket), de szerintem mind ugyanolyan és éppen ezért hamar meg is untam őket (tipikus quest-ek: ölj meg 10-et ebből, gyűjts össze 20-at abból, ahogy fejlődsz, ezek a dolgok nem változnak, csak erősödnek a szintedhez képest). Persze az ilyen játékok lényege a csapatjáték, egy alkalommal volt egy jó kis csapatom, mentünk dungeon-t bontani, volt köztünk lengyel, spanyol, amerikai, brit meg talán német is, na meg én, az egyetlen magyar.
Angolul diskurálgattunk, és az egy tényleg jó parti volt... Legtöbbször sajnos azonban elég bunkó emberekkel futottam össze, ők a szokásos hozzám képest magas szintű keménykedők meg a mezei bunkók és szájkaratézók voltak, ott is hagytam őket. Találkoztam még összeszokott csapatokkal is, akik között nem mindig volt helyem, de ha volt is, mintha ott sem lettem volna, pedig sosem voltam bunkó senkivel... Ja, meg a legfőbb ok, amiért nagyon nem mélyedtem bele egyik online játékba sem (a Végzetúron kívül, természetesen
), az a piszok lassú net-hozzáférésem.
Mivel eltértem az eredeti témától, megosztom veletek az én Dió2-es tapasztalataimat is (nem mindet, mert annyi időm nincs, na meg regényt sem óhajtok írni
).
Én a játék megjelenése idején, sok-sok évvel ezelőtt a barbárral kezdtem, ez volt az a kari, amivel megismertem a játékot, vele nightmare act1-ig mentem. Aztán akivel tovább eljutottam, az a paladin volt (vele nightmare act3-ig jutottam, de elszúrtam a fejlesztését és emiatt vele is abbahagytam), és mindezek (na meg jópár mod és másik karik kipróbálása) után a legkomolyabb kihívást a sorceress jelentette, ekkorra már több év is eltelt, igazi veteránként toltam
... Varázslónővel hell act4-ig jutottam, asszem Diabló-t nem öltem meg (nem mintha nem tudtam volna
, ott is sokkal inkább az átkozódó szolgaserege a veszélyesebb, mint maga a démonúr). A területre ható blizzard/firewall kombinációval, meg a durván sebző, act2-es segítő perfect smaragdokkal kirakott dárdájának mérgezésével nem igazán voltak olyanok, akik megizzasztottak volna (egyedül az immunitásokkal és az extra fast/strong és cursed kombinációkkal rendelkező nevesített dögök és a csapataik okoztak gondokat), meghalnom is csak ritkán sikerült.
Volt egy mod is, ami 32 megát foglalt összesen, és totál átalakított MINDENT a játékban, a Median 2008, na ezzel volt még szerencsém 1-1,5 éve szenvedni. Teljesen más kihívást nyújt, mint az eredeti Diablo 2: még a hajdanán legendás nehézségűnek számító (és egyébként tényleg durva) 1.10-es patch-nél is sokkal magasabbra tette a nehézségi szintet. Csak egy példa: olyan 60-80 szinten keresztül kellett gyűjtögetni a stat-pontokat, anélkül, hogy egyet is elköltöttél volna; és csak a tárgyaidra ill. a skill-ekre hagyatkozva nightmare-en és hell-en (a nehézségi fokozatoknak más nevei voltak, amikre már nem emlékszem, de így is érthető) az ún. UBER-level-eken található kihívásokkal megbirkózni. Na, az durva volt! (Részletekbe viszont már nem mennék bele, aki ismeri, tudja miről beszélek...
)
Ami pedig a Diablo 3-at illeti: mindenki hatalmas fenntartásokkal várja, én viszont elfogadom majd olyannak, amilyen lesz... CSAK JELENNE MÁR MEG VÉGRE!!!
A fene megesz lassan, még 2008-ban jelentették be, azóta várom, és még valószínűleg 2011-ig (egyesek 2012-őt emlegetnek!) várhatok is rá, mert a WoW Cataclysm és a legendás Starcraft folytatása is több játékost érdekel, mint a Dió3. Az üzlet pedig fontosabb, ami valahol érthető is, hiszen bevétel nélkül nincsenek további játékok és fejlesztések (ezzel még a magamfajta csekély értelmi képességekkel rendelkező egyedek is egyetértenek). Addig szerintem még elő fogom venni a nagy elődöt (már látom is a fényes páncélú lovagot
), meg még vagy 600x felnézek majd a játék honlapjára...
Na kb. ennyit akartam hirtelen és "tömören" megosztani veletek.