A legfőbb (egyensúlyi) probléma az állat elnyeléséből fakad a témához kapcsolódóan, ezért ezt boncolgatom most kicsit részletesebben.
Először is, az állatok elnyelésének már most is van korlátja az előző módosítás óta: karakter szint + állat alapszintje = a lehetséges maximális elnyeléssel, amit állat által szerezhetsz.
A legfontosabb az lenne (szerintem), hogy legyenek alternatívák. Egy állat lecserélése jelenleg akkora hátránnyal sújtja a próbálkozót, hogy inkább hozzá sem kezd. Egy ellenpéldáról tudok csak, Leinád esetében. Nem tudom mennyire hatott ki a harci sikereire a cserélés, erről ő tudna nyilatkozni, illetve azok, akiknél ez most van folyamatban (pl. TrueBlood).
Talán megoldást kínálna, ha az állat alapszintje a lépett szinttel fokozatosan erősödve számítana be a tényleges elnyelésbe. Egy jól eltalált modellel lehetne megoldást találni, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon.
Gyakorlatilag már jópáran elérték az állatuk elnyelésének lehetséges maximumát, mégsem váltanak. Azért, mert pokolian nehéz. Sokan persze ragaszkodásból nem cserélik le a segítőjüket, ami inkább érzelmi vonal, de valahol ezt is meg lehet érteni.
Viszont nincs meg a különböző döntési lehetőségek egyensúlyba helyezése. Egy idomított lény cseréje a mostani rendszer szerint túlontúl körülményes, ami mindenféleképp módosításra szorul, de a túlzott könnyítés sem lehet cél.
Szerintem az is természetes, hogy egy ötös alapszintű lény hosszútávon nem szabad, hogy erősebb legyen, mint egy ötvenes alapszintű. Bár már az is érdekes - egy szélsőséges, de szemléltetésre annál alkalmasabb példát felhozva - hogy egy "ezeréves" kobaltpatkány sokkal-sokkal erősebb, mint egy fiatal gigantoszaurusz.
Persze egy lény nem csak sebzéselnyelésből áll, de messze az a legfontosabb paramétere. Az egyértelmű, hogy nem lehet cél, hogy az egész játékot egyetlen lénnyel "toljuk végig, mert az éri meg". Lássuk be nincs egyensúlyban a dolog, és a valósághoz sincs túl sok köze). Az a fajta érvelés pedig, hogy sok energiát fektettem bele nonszensz, mert azért egy magasszintű petből sokat is profitált a gazdája.
Egy javaslatom is van, aminek a számadatai hasra ütésen alapszanak, de a koncepció lehet megoldást kínál. A lény alapszintje számítson bele a sebzéselnyelésbe is, ám csak fokozatosan. 1-5. lépett szintig 30 %-ban, de maximum tízig, 6-10. lépett szintnél már 40%, de maximum 13, 11-15. szintig 50%, de max. 17, stb.. A számok és arányok megfelelő belövésével el lehetne érni azt, hogy legyenek alternatívák az állat megtartását/cseréjét illetően.
Mindezt össze lehetne kombinálni a Simon-féle szintlépés-nehezítéssel is, de a túlzott limitemelkedés (1. hsz.) átbillentené túlzottan a csere irányába mérleg nyelvét. Ez sem lehet cél.
A másodlagos támadás valljuk be, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert az állatot már az elnyelésével csökkentett mértékben sebzi csak, ami igen elenyésző. Bár, ha az elnyelés nem vonatkozna az állatra, és úgy számítódna ki a pet sebződése, akkor lenne csak az igazán izgalmas. Akkor bizony lehet megérné a mostani "haszontalan" szakértelmeket is (meggyőzés, sebgyógyítás, másodlagos támadás...) fejleszteni, és bizony dilemma elé állítaná a játékosokat, hogy akkor most új szörnyet nevelgessek, vagy a mostanit tutujgassam.
És ha a szintlépéshez szükséges tp maximuma nem fixen 500, akkor hiába a maxos intelligens kedvenc, előbb-utóbb mindenkinek el kell gondolkoznia, hogy csere, vagy eddig nem használt szakértelmek növelése.
Remélem a nagy össze-visszaságból ki lehet hámozni lényeget.