A háború okozta sivár felszínnél is kihaltabb volt az a terület ahol minden elkezdődött. A hamuvá égett fák és a porrá zúzott sziklák törmelékei között egy hatalmas tűzgolyó varázslat okozta kráterben ketten álltak zihálva. Farkas szemet néztek egymással, csurgó verejtékük marta sebeiket páncéljaik alá befolyva ahogyan a felismerés égette bosszútól szomjas elborult elméjüket hogy a cél már a végső, a túlélés. Már két órája küzdöttek és egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon, bár komoly sebeket ejtettek egymáson. Csatájuk zaja és ereje odavonzott már jó néhány lélekenergiára éhes végzeturat akik először egyenként biztonságos távolból, majd éhségüktől fűtve egyre közelebbről nézték a párbajozókat.
Azok ott lent viadaluk hevében észre sem vették már számos nézőjüket csak most hogy mindketten megálltak erőt gyűjteni következő csapássorozataikhoz. Egy pillanat műve volt, és egymás szemében látva a felismerést, hogy bármelyikük is győz megtorolva régebbi sérelmeit, nem menekülhet. Akik bámulják ahogy ők ketten utolsó erejükig küzdenek csak azért nem estek még egymásnak, mert a győztes úgy sem tudna egyedül védekezni tovább, leterítenék, vagy még rosszabb, meg sem várják a végét, ha eléggé legyengültek mindketten megrohanják őket. Ők lesznek a zsákmány, a vacsora...
Tudták hogy félre kell tenniük a sérelmeiket és összefogniuk. Egy pillanattal ezelőtt még egymás torkát akarták elvágni, most pedig vállvetve kell harcolniuk, ha életben akartak maradni. Megértették egy pillantásból is egymást, a létszámfölényben lévő rájuk acsargó végzeturak felé vetették magukat. A másik elleni gyilkos harag és a puszta tény hogy egymásra vannak utalva, megsokszorozván erejüket pusztító varázs csapást mértek a rájuk támadókra. Az élni akarás ért áldozott lélekenergia megsokszorozódott, előnyt kovácsoltak egymás képességeiből szemvillanás alatt. A kráter kiszélesedett a hatalmas lökés hullám hatására.
Azok a végzeturak akik most rohantak rájuk eddig távolabbról a bátrabbakból csapásaik alatt egymás után, egyenként hullottak, a gyávábbak elfutottak. Egy célért hogy túléljenek váll vállvetve harcoltak, és a csata végeztével, csak ők ketten talpon maradva néztek végig az időközben sivataggá őrölt tájon a hatalmas kráter közepén, vérző sebeiket fogván elszörnyedtek az összefogás hatalmas erején. Megértették sorsukat. Egy ideig mereven bámulták még egymást tisztes távolból még ellátták sérüléseiket, majd mindketten elindultak ellenkező irányba, tudván életüket már másra is bízva magukon kívül, ugyanazon cél felé.
Tartozz a Fusion szövettségbe, erősödj velünk, harcolj a céljaidért az összetartás jegyében!
Legyél minimum 25-as szintű vagy "hiperaktív" és jelentkezz!