Hozzászólások - Khetty

- Mortazor!! – riadt fel Khetty álmából. Nem először fordult elő vele, hogy álmaiban megérezte a bajt, griffjei mocorogni kezdtek, ahogy kipattant az ágyból.
Fehér hálóruhájára kanyarította köpenyét, felrángatta bőr csizmáját és feltépte szobája ajtaját. Elmaradhatatlan kísérőként mellette lebegett egy kis fénygömb.
A férfi szobájának ajtaja sarkig nyitva volt, jelezve senki nem tartózkodik bent. Khetty szélvészgyorsasággal száguldott le a lépcsőn, amíg el nem érte a résnyire nyitva hagyott bejárati ajtót.
A napok óta tartó esőzés feláztatta a talajt, így tócsába, sárba lépett ki. A gyakorlótéren már nyoma sem volt fűnek, csuszkálva haladt előre, a szirt szélén ácsorgó barnaköpenyes alak irányába.
A felhők elvonultak az éjjel, átengedve a csillagoknak Ghalla egét. A hajnali nap halovány fényei már felkúsztak a tenger széle és az ég között.
- Mit csinálsz itt? – húzta össze Khetty a köpenyét fázósan.
- El kell mennem… - felelte a férfi komoran.
- El? Hová? – hökkent meg a nő.
A férfi gondterhelt arral felé fordult, Khetty még sosem látta ilyen kétségbesettnek. Ahogy a szemébe nézett, ugyanaz a különös érzése volt, mint mikor álmaikban látták Mortazor múltját. Most azonban a férfi elmúlt néhány napját látta, gyorsítva peregtek a percek. Mikor a látomás véget ért, tágra meredt szemmel suttogta:
- Miért nem szóltál?
- Ugyan! – legyintett a férfi. – Úgysem tudtok segíteni!
- Honnan tudod? Ha szólnál Camelusnak vagy Dankának…
- Senkinek nem mondhatod el, amit láttál! – a férfi hangja keményen csattant.
- Mi? Nekik tudniuk kell! – mutatott a sötétben is fehéren magasló toronyra Khetty, amelyben a szövetség tagjai édesdeden aludtak még.
- Nem! – rázta meg a fejét Mortazor.
A szirt falait eddig dühödten csapkodó hullámok ereje megtörni látszott, majd bugyborogni kezdett, mintha egy fazékban rotyogna a víz.
- Ne tedd! Van más út is! – ragadta meg Khetty a férfi csuklóját.
- Nekem már nincs! Küzdöttem! Igazán akartam! Megváltozni… jobb emberré válni… de látod, hogy mi lett a vége… Nincs értelme már semminek!
- Ez nem igaz! – rázta meg a fejét Khetty határozottan.
- Talán… talán, ha te kérnéd, hogy maradjak… - nézett fel a férfi a vöröslő-feketéllő buborékokról.
- Most mondom, hogy maradj! – Khetty határozott hangja nem az volt, amit Mortazor hallani akart.
- Nem érted igaz? – sóhajtott Mortazor szomorúan. – Megkedveltelek…
- Tudom…
- De te… te nem viszonzod ezt…
Khetty nagyon sóhajtott. Nem akart ebbe a beszélgetésbe bonyolódni Mortazorral.
- Kedvellek és tisztellek, ezt tudod… Nagyra tartom a tudásod, de nem fogok érzelmeket hazudni!
- Tudom! – bólintott a férfi, majd visszafordult a bugyogó vízhez, amely lassan örvénylő körré rendeződött.
Khetty kétségbeesetten gondolkozott valami használható mondaton, valamin, ami maradásra bírja az elkeseredett férfit.
- Mondtam, hogy ő már az enyém! – szólalt meg ekkor az ismerős hátborzongatóan reszelő hang a sötétben.
Khetty azonnal óriási plazmalövedéket bocsátott ki ujjai közül, ahogy megfordult, de a bűzös lény egy hanyag kézmozdulattal arrébb ütötte azt, mintha csak egy labda lett volna. A plazmalövedék mély vájatot vágott a sáros talajban.
- Nem bírsz már velem! – röhögött fel elégedetten, mire hegyes fogai közül zöld nyál folyt ki. – A döntésén nem tudsz változtatni… ő mááár az enyééém!
A bugyogó örvény ekkor kissé szétnyílt, fekete lyukat hozva létre, amelyből Khetty érezte a gonoszság kiáradását, magát a Sötét Nagyurat!
Levegő után kapkodva lépett hátra a szirt széléről. Soha nem érzett ehhez fogható gonoszságot korábban, amely szinte kézzel tapintható volt a levegőben…
~ Yahwen, Kyrannia istene! Ne engedd, hogy elvesszen! – gondolta, ahogy a sötétbarna szélben lobogó köpenyre nézett. A csillagos égbolton vidáman táncoló égitestek közül néhány levált a helyéről, hogy lapos körbe rendeződve elinduljanak a föld felé. A felkelő nap fénye egyre erősebbé vált, már tisztán kivehető volt a torony körvonala, bár a csupasz fák még félelmetes rémekként szegélyezték a gyakorlóteret.
- Tedd meg az utolsó lépést! – szűrte a bűzös lény a gyűlölettel.
- Amim volt a szobámban hagytam – fordult hátra kissé Mortazor, majd felszegett fejjel kilépett a szirtől.
Khettynek esélye sem volt rá, hogy visszatartsa, csak nézhette, ahogy a szikár test lefelé zuhan a bugyogó vöröslő-feketéllő örvény felé. A rotható lény elégedetten röfögött fel, ahogy látta, hogy újabb lelket bocsátott Chara-din rendelkezésére.
Mielőtt Mortazor teste elérte volna a vízfelszínt egy pörgő tányérszerűen elrendezett csillagokból álló kis jelenés lebegett végig közte és a sötét örvény között. Ahogy Mortazor teste elérte a csillaghálót, fényes éles fehér fény tört a magasba, amelyet sem Khetty, sem a szolga nem bírt nézni. Mikor újra a szirt fölé hajoltak, már nyoma sem volt a vöröslő vízörvénynek, vagy a táncoló csillagoknak.
- Megöllek! – üvöltötte a lény, karmos vézna ujjait Khetty felé nyújtotta, de a nő milliónyi apró lándzsát lövellt a rém testébe, amely után könnyedén kitért előle.
- Mondtam, hogy soha nem adom fel a küzdelmet ellened és az urad ellen!
A lény foszladozó húsa fekete darabokban hullott a sáros talajra.
- Ne! Ezt nem teheted! – hörögte kétségbeesetten valakinek.
- Nem teljesítetted, amit vállaltál! – dörögte egy sötét hang. Khetty gerincén jéghideg verejtékként karcolt végig a hang.
- Nem az én hibám! – zihálta a lény térdre rogyva, szűkölve a félelemtől.
- Gyenge vagy! És haszontalan! Nem tudlak már használni semmire! – a kegyetlen hang hidegebben zengett, mint az északi szél.
A lény hörögve bukott négykézlábra, levegőért, életért küzdött. Khetty korábban szemrebbenés nélkül végignézte volna ezt a tusát, de kristályszíve ezúttal nem engedte.
- Segíthetek… ha akarod… - lépett szánakozóan a már szinte csontig foszlott testhez.
A hosszúkás koponyából azonnal rámeredt a gyűlölettől vöröslő szempár: - Légy átkozott! Örökké légy átkozott! – hörögte még utoljára.
Khetty hátrahőkölt e szavakra, néhány lépést tett még hátra, mire az oszladó test vöröslő-narancssárga lángba borult, hogy a napfelkelte fényében újjáéledő szél már csak a hamvait szórja szét.
Khetty felnézett a még látható legfényesebb csillagra: - Köszönöm! – suttogta meghatottan.
Mert nem csak abban volt biztos, hogy Mortazor biztonságban van valahol, hanem abban is, hogy van számára Duparmába hazavezető út!

Rendes vagy Telk!

Cirmos: viszont így előbb várom a kritikus sorokat, mint a többiektől! (megtaláltál egyébként?)

Bocsi cirip, de tolakodni nem akartam... e-mailcímet pedig nem küldtél, mikor kérdeztem... de ha elküldöd, akkor örömmel eljuttatom hozzád is

Cirmos: már majdnem? húha... kezdek izgulni...

Na jóóóóóó van! Danka te lemaradtál az egészről, úgyhogy neked majd összeütök valamit legközelebbre!
Mondjuk teát az vállalok... csak hamar megunnám... saláta és tea készítés.... lehet, hogy egy idő tényleg érdekelni kezdene a főzés is!

Én már küldtem egyet

szakácsnőnek??? én???? csak salátákat akarsz felszolgálni?

szia Cirip!

Én meg kibővítettem a bosszúállóval!

hááát tündér az nem vagyok... Byzontól kapott, általam kibővített hasonlatával élve, inkább egy bosszúálló angyal!

Sziasztok!

Játék megint lassú, ezzel emelkedik a vérnyomásom is! Viszont anyukám oly lelkes lett a főzőtudományomra, hogy holnapra két salátát rendelt!
Szerencsére egy sajtsalátát (abban jó vagyok), meg valami zöldségeset! Úgyhogy levezetni a vérnyomást, neki is kezdek ezeknek, hogy holnap estére finomak legyenek!

Ha nem rémülök meg a Sötét Nagyúr förtlemes szolgájától, egy kis szomszéd által készített házi pálinka sem fog elrettenteni... legfeljebb utána le kell lőnötök, ha már nem bírjátok a csacsogásomat!

Most viszont jó éjszakát kívánok mindenkinek! Nekem ma még munka van...
Estefelé jövök!

Márcsak végiggondolva a felsorolt ízvilágot, némileg a rosszullét kerülget! Viszont igazán jó házipálinkát azóta nem ittam, hogy nagypapim nem készít... szóval ha nem erős kerítésszaggató íztelen HP-ről van szó, akkor hozhatod!
Majd a büfésnek szólunk, hogy mi már előre látjuk, ami ránk vár öregkorunkra, ezért a mi asztalunk az öngondoskodók társasága!

Csak a te kedvedért Atre! De meg kell enned, amit elviszek, hagyma ide vagy oda!
Teszek bele neked mindenféle fűszert, amit tanácsoltál

Jóéjt Telk!

Elfogyott, minden darabkája!

Utána még beugrottunk vásárolni (akikkel mentem)... és vettem magamnak egy macis papucsot... vagyis inkább ilyen szőrös mamusz-szerű valami... a lényeg, hogy meleg és puha és nem fázik végre a lábam!

Igen! Azt mondták ritkán főzök, de akkor finomat! Én meg elhittem nekik ezt a bókot!

Mintha megjavult volna!

Szóval gondoltam beszámolok a salátám fergeteges sikeréről! Egyből kitalálták, hogy máskor is csináljak ilyet... néztem csúnyán, hogy "na, ne hülyéskedjeteeeek!" de egy hagymalevesre ígéretet kicsikartak belőlem... azt legalább nem tudom elrontani!

Ráadásul csak egyszer küldtem el ezt az üzenetet!

Sziasztok!
Sajnos nálam nagyon rossz a játék betöltése... úgyhogy nem tudom, meddig bírom még idegekkel ezt!

Kedveskéim! Elköszönök mára! Ha időben hazaérek még visszanézek ellelkendezni, hogy megették-e a salátát!
Addig is jó pihenést!

Jó, hogy mondod! Nekem a játék elején a bogyószedés volt megcélozva, mint jópofa munka! És úgy voltam vele, hogy a bogyókat nem adom el a boltban, mert szépek!