Felhasználónév: Jelszó:

Hozzászólások - Khetty

Dátum: 2009.01.03. 19:06:29
Idézet: Telk - 2009.01.03. 17:45:14
Igen , de még a vadnyugat is. Byzon elment azt hiszem dolgozni, Cirmos is nagyon dolgozik a többiek meg nem tudom hol.


"A vadnyugat üres kisvárosán port kavarva söpört végig a szél, ördögszekért görgetett kifelé Poker Cape főutcájáról. A város olyan kihaltnak tűnt, mint a bűnbanda letelepedése előtt volt... csak néhány felújított épület mutatta, hogy új lakói vannak az eldugott bányavárosnak. Cirmos polgármesterasszony haját összefogva, bőr nadrágba bújva, kockás ingben, kezein munkáskesztyűvel épp a Városháza újabb szintjét építette, míg akasztófavirág társa, Byzon, távoli városokat derített fel, hátha könnyen megfélemlíthető és ennek következményeként ropogós bankjegyekkel adakozó lakókat talál... "

ooopssziii... ez a Végzetúr...
Dátum: 2009.01.02. 19:31:52
Idézet: Byzon - 2009.01.02. 18:13:36
Hát Khetty írásából mind halálon túlinak tűnt!


Byzon tudod, hogy én ebben nem vagyok mérvadó Én csak a szövetség zászlajának a képét használtam fel, illetve Kayrac-ot
Dátum: 2009.01.02. 17:48:55
Idézet: Atreus - 2009.01.02. 17:39:26
Mi ez a tömeges távozás a Napkapuból?


Kedves, maga nem olvassa az írásokat? Épp hogy most jöttek tömegesen
Mortazor ugye törölte a karakterét, Camelus pedig kinőtt minket, ezért átment másik szövetségbe... egyelőre...
Dátum: 2009.01.02. 17:34:11
Idézet: Danka33 - 2009.01.02. 17:07:42
Khetty? Nem arról volt szó, hogy Camelus megírja a távozását? Mert itt az ihletem, csak nem tudom, hogy hogy kezeljem Camelus karakterét.


Danka, ha ott a ihlet, ne engedd el! Camelus megírja a távozását a napokban, addig tekintsük a torony lakójának
Dátum: 2009.01.02. 16:48:26
Helló mindenki! Úgy tűnik meggyógyult a windows-om! még töltögetnem kell ezt-azt, mert persze minden elveszett az újratelepítés során, de legalább újra visszatértem az életbe!
Dátum: 2009.01.01. 14:01:09
Bokáig érő hó kavargott a szirten, napok óta esett megállás nélkül. Csirguz néhány seprűt és rozsdás lapátot aktivált, így sikerült egy ösvényt tisztán tartani, ami elvezetett a Lélek Fogadójáig, ahol nagy mulatozás, ünneplés folyt; hangos jókedvvel, fényes fáklyákkal ünnepeltek a betérő végzeturak már napok óta.
Khetty megborzongott a reggeli hidegtől, ezért egy pokrócot magára tekerve sétált le a konyhába. Amerre járt minden kandallóba tüzet csettintett, remélve, hogy a levegő hamar átmelegszik.
Stubb megtréfálása óta némiképp jobban odafigyelt a teakészítésre, mivel nem tudhatta, hogy milyen megoldással kívánja a törpe viszonozni jószándékát. Sajnos hiába csempészett sör helyett teát a kupájába, alacsony termetű társa nem kedvelte meg jobban ezt az italt.
Khetty kinézett a konyha osztott ablakán. Csak a pattogó tűz hangját lehetett hallani, egyébiránt csend volt… Túl nagy csend… A torony lakói megfogyatkoztak, az ittmaradtak kedve és lelkesedése is alábbhagyott…
~ Kell legyen valami megoldás! – fordult el végül az ablaktól.
Mielőtt elkészítette volna teáját, bevillant egy ötlet, olyan kézenfekvő és nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen bosszankodott, hogy eddig nem jutott eszébe. Otthagyta a vizet, a teafüvet, felsietett a szobájába, hogy magára öltse legdíszesebb ruháját, majd a könyvtárba ment, ahol az aranyló indákkal körbeölelt kristálygömböt tartották.
Ő maga ritkán használta ezt a varázslóeszközt, ezért kissé félve érintette meg a gömb hűvös felszínét. Hirtelen egy térkép vetült ki elé, Ghalla térképe. Városokkal, falvakkal, apróbb táborokkal, félelmetes erődökkel. Mindegyik város felett színes jelként forgott, hogy melyik hordához tartozik.
Khetty kutató tekintettel nézte, a rejtett zugokat, a sötét barlangokat. Nem akart fényes nagyvárosba vagy fennhéjázó erődbe menni, olyan helyet keresett, ahol értékes kincsre bukkanhat. Végül nem is túl messze a toronytól, meglátott egy helyet. A varázslók smargd jele éppcsak felvillant a térképen, egy barlangot jelölve, így mielőtt bárki észrevette volna, gyorsan elhagyta a tornyot.
A Lélek Fogadójáig gond nélkül eljutott, de utána lépten-nyomon elsüllyedt a hóban.
~ Kellett nekem kincset keresni?
Majd ismét jött a gondolat, elvégre ő varázsló… vagy legalábbis vannak bizonyos képességei itt Ghallán. A tűzcsiholást élvezte legjobban, így azt már-már tökélyre fejlesztette, de hát elvileg képes arra is, hogy lebegjen…
Megállt a zúzmarássá fagyott öreg fák alatt, majd koncentrálni kezdett. Néhány perc múltán kiemelkedett a hóból és néhány ujjnyival a vastag hótakaró fölött lebegett. Megpróbált lépni egyet, de csak azt érte el, hogy a varázs szertefoszlott és ő a hóba borult.
- Affene! Hülye varázslatok! – dörmögte, miközben igyekezett felkászálódni.
Majd ismét megpróbálkozott a lebegéssel, de ekkor csak gondolatban lépett egyet. Meglepetésére majd egy métert tett meg, így aztán újra gondolta a lépést. Az erdő fáit kerülgetve, kissé darabos mozgással haladt előre, de határozottan gyorsabban és könnyebben, mint mikor gyalogolt.
Néhány óra múlva ott állt a sziklás hegy előtt, amelyen kopár ösvény vezetett a feketén ásító barlangi bejárathoz. Khetty nem sokat tétovázott, megindult a meredek ösvényen, hogy a bejárat előtt ismét megtorpanjon. A barlangból csontig fagyasztó hideg áradt, mintha a halál szagát árasztaná.
~ Komolyan gondoltad te ezt? – tette fel magának a kérdést Khetty, de nem fordult vissza.
Kevéssé ismerte ugyan Ghalla diplomáciai előírásait, de a halhatatlanságban töltött évek óta jópár dolgot megtanult már… leginkább azt, hogy bármi is történjék, nem fog meghalni…
Ahogy átlépte a barlang bejáratát, egy szűk járatból hideg szél áramlott kifelé:
- Ki vagy teee! – mély reszelős hang dörgött vissza a falakról.
- Khetty vagyok, az Ikertornyok egyikébe költözött mágusok vezetője! Üdvözöllek Kayrac smaragdszem! – hajtotta meg magát tiszteletteljesen.
- Napkapubóóól? Lépj hát beljebb! – suttogta a hang, mive a barlang sziklái elmozdultak helyükről, hogy feltáruljon egy hatalmas csarnok.
A csarnok közepén halomba hordott kövek tetején fekete vizű forrás bugyogott, amely egy kics tócsában gyűlt össze, hogy végül elfolyjon a sziklák között.
Díszes bársonyruhába csavart alakok álltak a csarnokban, kezükben varázspálcáik, fegyvereik. Kezükön vaskesztyűket, mellkasukon díszes, ősi vérteket viseltek. A középső alak fején aranyló koronával. A hideg még inkább a sejtjeibe vágott, ahogy végignézett a társaságon.
~ Egészen biztosan nem gondoltam én ezt végig! – de hangosan csak kieresztette a tüdejében eddig tárolt levegőt.
- Miért jöttél? – kérdezte a csontváz élőholt király.
- Ajánlatot hoztam, amely mindkét szövetség részére előnyös lenne!
- Miféle ajánlatot? – lépett előre Kayrac. Hústalan koponyájában a holdat viszatüköző két kristály fénylett.
Khetty őszintén megborzongott. Sosem szerette a síron túl is élettel töltött testeket… valahogy úgy volt vele, hogy ha valaki meghalt már, az maradjon halott inkább.
Hangosan azonban ezt mondta:
- Napkapu tornya erős, tagjaink bátrak és összetartóak. Olyan veszélyek leselkednek Ghallára, amiről a legtöbb végzetúr még csak álmában sem gondolna… több társunk odaveszett már, mint számolni tudnám… helyük üresen áll… Ajánlatom nektek, a Smaragd Rendnek, hogy csatlakozzatok hozzánk mindannyian, így nem kell félve bujkálnotok e hegy belsejében! Hamarosan elkészülő Térkapunk és egyéb felépített épületeink biztonságot nyújtanak nektek, és új lehetőségeket nyitnak meg előttetek!
- Mi megvagyunk így is… miért lenne ez jó nekünk? – lépett egészen közel Kayrac.
A belőle áradó hideg már Khetty csontjait is áthatotta, de tűrte a holfény szemek kutató pillantását.
- Ez egy ajánlat, ha akartok éltek vele – felelte végül a nő.
- A Térkapu vonzó ajánlat – lépett előre az egyik varázsló.
Kayrac megfordult, jelentőségteljesen végighordozta tekintetét társain, mintha gondolataikban olvasna, majd ismét Khettyre sandított:
- Mindenki?
- Mindeni! – bólintott a nő.
- Legyen hát! – emelte magasba a karját az égőholt mágus.
Mire a nap ismét lenyugodott a szirten egy csoport varázsló lebegett a mágustorony tövében, élükön Khetty-vel.
~ A többiek ezért meg fognak ölni! – gondolta, majd szélesre tárta a háborúktól megviselt toronykapukat, hogy az előtérbe lépve, felsorakozhassanak új társai.
Mikor belépett a fehér falak közé, legnagyobb meglepetésére minden régi toronylakó a márványlépcsőn állt, díszes ruhában, ünnepélyes hangulatban. Ahogy végignézett rajtuk, nem látott sem haragot, sem bosszúságot, Lia cinkosan mosolygó tekintetéből azonban kiolvasta, hogy mi történhetett, amíg távol volt.
- Íme a Smaragd Rend tagjai! Kérlek fogadjátok be őket, mert mától ők is hozzánk tartoznak!
Dátum: 2009.01.01. 09:51:52
Neked is Boldog Új Évet! Látom jó sokáig tartott a házibuli!

Randira elhívni pedig a következőket javaslom: nagy levegő, benntart... odalép a lányhoz és elhadar a következő mondat: "Találkoznál velem itt és itt?" vagy valami hasonlót
Tulajdonképpen két dolog történhet, az egyik, hogy igent mond és elmegy, a másik, hogy nemet mond és nem megy el... namármost nem tudom, hogy melyik a rémisztőbb fejlemény ugye, de szerintem egyik se tragédia!
Dátum: 2009.01.01. 00:33:36
Nemrég értem haza (színházban voltam ): mindenkinek Boldog és gazdaságiválságmentes Új Évet Kívánok! Szívből örülök, hogy megismerhettelek titeket!
Kívánok továbbá:
Byzonnak sok türelmet a kérdésekhez és gyors ujjakat a párbajhoz!
Ciripnek több időt a gép előtt (talán anyukának ki kéne találni főznivalót meg ilyeneket) és neki is sok türelmet a kvíz topichoz!
Telknek kitartás a munkájához (minden elismerésem az övé) és sok lelkes órát, amikor olvasgatja az írásaimat!
Cirmosnak kevesebb vendéget, még kevesebb másnapos fejfájást, és sok sikert a bosszúnk véghezviteléhez!
Dankának sok szép percet a szövetségben (ez sok számolással is párosulni fog), egy 6x6-os rubik-kockát (ha már van ilyen)
Körtevirágnak új munkahelyet és boldogságot!
Atrénak extra adag mókuskákat... de ha megunja őket... én várok addig, amíg megbocsát!

A többiektől bocsi, de nem ismerem őket annyira... még... nekik marad az általános jókívánság!
Dátum: 2008.12.30. 22:28:00
Idézet: Telk - 2008.12.30. 22:12:12
Egy csöppet á nem nagyon ideges vagyok tőle semmivel nem haladok előre.


Én teljesen megértelek... olyat anyáztam már, hogy csak na... Nem tudom, hogy mi van ma, de teljesen kiborított már ez a netdolog...
Dátum: 2008.12.30. 20:25:15
cirip te se legyél ilyen szakadozó húscafat... kérlek... nem bírja a gyomrom... Mondtam Byzonnak is, hogy a Múmiákat is csak 5-szörre tudtam csak megnézni, mire nem fogott el rosszullét! Pedig remek kalandfilmek! Nagyon szeretem őket... dehát ott is ez a zomie... woááááá
Dátum: 2008.12.30. 20:01:13
Mielőtt mindenki ráugrik a srácra, elmondom gyorsan, hogy undorítóóóó a kép!! Igazán és tényleg az.... szerintem....
Dátum: 2008.12.30. 19:42:30
Hazaértem végre! Szabadon garázdálkodhatok a saját gépemen
Dátum: 2008.12.30. 17:33:59
Sziasztok!
Én is hazaértem, de ez nem az az otthon ... csak belógtam a tesóm gépéről... nem is nagyon örül neki, hogy nem vele foglalkozom, mikor végre tiszteletemet teszem "kis" családomnál!
Majd még jövök... később
Dátum: 2008.12.29. 23:48:51
Most már tényleg elmegyek aludni! Jó éjszakát mindenkinek! Atre "mókuskáinak" is!
Dátum: 2008.12.29. 23:39:57
Van egy csomó pisztolyhős haverod a westen! Füttyentsd őket össze és egyszerűen rabold el akit akarsz!
Működött ez a módszer jó ideig a társadalmakban!
Dátum: 2008.12.29. 23:26:04
Idézet: cirip - 2008.12.29. 23:13:36
pfujj, rossz Atreus!


Szerintem azokra a ledér nőkre gondol, akikkel azóta vígasztalódik, hogy kirámolta az ezredkasszát! De tudom, hogy titkon csak engem akar... csak ezt még tényleg nagyon titkolja!
Dátum: 2008.12.29. 22:54:52
Dehogy lopja... csak kétszer mentek el a mókuskák elég belőlük egyszer is... édes kis chipmonk-ok... vagy hogy írják az angolok

Aludnék én egyéb kedves dolgokkal is... csakhát azt kell beosztani, ami van...
Dátum: 2008.12.29. 22:43:01
...
Dátum: 2008.12.29. 22:40:53
Elbúcsúzom ma estére, mert az internet istene ma nagyon utál... Örülök, hogy mindenki előkerült és végre megint lesz 8-10 oldal olvasni való, mikor esténként hazajövök

Jó éjszakát, jó pihenést mindenkinek! Álmondjatok angyalkákkal, mókuskákkal!
Dátum: 2008.12.29. 21:17:35
Idézet: Atreus - 2008.12.29. 21:12:04
Khetty zavarban, azt szeretném látni


Nem ismersz még Atre, csak ezért nem hiszed, hogy zavarba is tudok jönni

És légyszi ne emlegessetek ilyen jelzőket, tartogassátok az ilyeneket a profiknak... én csak lelkes amatőr vagyok