Felhasználónév: Jelszó:

Hozzászólások - Byzon

Dátum: 2009.07.05. 12:18:00
Idézet: Hajasmanosz - 2009.07.05. 10:45:35
Sziasztok
Van egy küldetésem:Végezd ki ellenfeledet úgy, hogy te támadsz!
Itt meg kell ölni, vagy nagy sebzést okozni?


Szakértelemmel kell, 15-ös, vagy 16-os tanulásra jön: kivégzés. Nézz körül wikin.

Idézet: Hajasmanosz - 2009.07.05. 11:16:10
Ma nem válaszolnak?


De, de játszom is, nem 20 percenként nézek ide, sorry.

Idézet: Pata2 - 2009.07.05. 10:47:36
Ha egy szövi csak három fős, akkor ugye lehet kevesebb mint öt emberrel is aktiválni a citadellát?


Tippem lenne: igen, de nem tudom, ritkán látni 5-nél kisebb szövit PC-vel szerelve...
A hegyek között indultam útnak, hogy valami kis zsákmányt szerezzek mára is. Hiába, a magamfajta mindig éhes a lélekenergiára. Alkonyfény nyergében ülve élveztem a reggeli párát, a tegnapi felhőszakadás sara magasra vert a pegazus patái alatt, mellettünk Korbácsos, az ében halálhajcsár loholt kitartóan, a másik oldalon méltóságteljesen lebegett Tündökletes Chlodis, az idéző morf kisasszony.
Már éppen úgy gondoltam nyomon vagyok, mikor az ösvény mellett csendesen ücsörgő nőalak keltette fel a figyelmemet. Nem is törődtem volna vele, ha nem löki el magát a székké kinevezett sziklától és állja el az utamat. Gyors pillantással felmértem: vékony, nagyon vékony, sötét hajú lányzó, testhez álló nadrágban, valami varázsgömbre hajazó izével a vállán, a mágusköpeny felett, meg egy hatalmas karddal az oldalán. Első pillantásra az a kard még nekem is súlyos lenne... Egy újabb varázsló - sóhajtottam rezignáltan. Egykor a seregben külön az ellenük való taktikára képeztek ki, egy ilyen nyiszlett kis csenevész meg végképp nem állíthatja meg a rubin horda harcosát! Közelebb léptettem Alkonyfénnyel és szemügyre vettem a mágikus kütyüréket is, ennél a fajtánál nem árt óvatosnak lenni. Egy felhőgyűrű és a misszionárius lánca. Hmm... Nem valami félelmetes és elrettentő dolog... Valami csillan a mágusköpeny mögött is, de arra nem látok rá igazán.
- Menj az utamból varázsinas - vetettem oda foghegyről.
A lány kissé meglepetten emelte fel a tekintetét, de nem szólt egy szót sem.
- Mondom menj az utamból, vagy legázollak! - üvöltöttem.
- Nem megyek - válaszolta csendesen. - Fordulj vissza.
- Még mit nem! Zsákmány van előttem!
- Nincs hozzá közöd - ingatta a fejét.
- Hát, ha ezt akarod - kiáltottam és leugrottam a nyeregből. Már a találkozás kezdete óta éreztem, hogy fegyvertársaim nyugtalanok ezzel a nővel szemben. Ha nyugtalanok, megijednek. Ha megijednek, hibáznak. Ha hibáznak, meghalnak és megölhetik a társaikat is, jutottak eszembe az ősi zsoldosbölcsességek. Hát jó. Fél kézzel hátraparancsoltam őket, majd a nő elé lépve a szent ősi karddal a Diabolica mellpáncéljára ütöttem, majd Grebatuszra és érces hangon szóltam:
- Incubus vagyok, az IQ Betyárok várnagya. Harc az ősi módon!
- Piciklon vagyok, a Végzeturak Mesterei közül - biccentett. - Ám legyen. Harc az ősi módon. Harc a vereségedig!
Füttyentésére megrezzentek az erdő lombjai és három újabb alak csatlakozott hozzá. Először a kapitális méretű és erejű tüskés ktoraid tűnt fel meredt szemeim előtt, aztán a hátán ülő domináns morf is, aki kedvesen megszólalt:
- Sillamaq vagyok, ez a lény amin lovagolok Setutara névre hallgat. Az úr itt mögöttünk a lázadók egyik kapitánya volt, amíg saját bevallása szerint önként nem szegődött a mi Úrnőnk szolgálatába, a neve Arikel.
A döbbenettől csak nagy szemeket mereszteni és tátogni bírtam, Sillamaq pedig szomorkásan csóválta a fejét:
- Hát... Köszönni ez se tud...
- Elkezdjük várnagy? - érdeklődött Piciklon.
Biccentettem és előrelendültem, bár négy ellenféllel még akár izzasztó is lehet ez a csata. Az mondjuk rögvest feltűnt, hogy a három szolga visszahúzódik úrnőjük oldaláról. Mi a... Láttam a kézmozdulatot, és hallottam a varázsszavakat. Megacéloztam elmémet a mentális gyakorlatokkal amiket ismertem, de ezt... Erre nem számítottam... Mintha egy hegyomlás szakadt volna a fejemre, ahogy elménk egymásnak feszült, s minden erőfeszítés nélkül sodort el az áradat... Valami embertelen energiatömeg szakadt le az égből, egyenesen rám, mely tollpiheként dobta el másfélmázsás testemet. (1983 pontnyit sebzett. Kritikus sebzés! ) Szédelegve néztem fel, láttam, hogy felém indul... Baj lesz, üvöltötték az ösztöneim és villámsebesen motyogtam vérző ajkammal az általam ismert leghatalmasabb varázslat igéit. A hideg tűz kireppent ujjaim közül. A kékes energiagömb egyre nőtt ahogy a lány felé süvített, ám az még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy kitérjen előle. Egyszerűen kinyújtotta a kezét, és a tenyerével könnyedén felfogta, majd ökölbe zárva a kezét kioltotta az éjhideg lángokat. Csupán egy pillantást pazarolt a könnyű égési sebre (Csak 61 életpontot vesztett.)
Megráztam a fejemet és mint aki rugóra jár, felpattantam és felé ugrottam. A mágikus játszadozás ideje lejárt, innentől én vagyok előnyben, gondoltam vigyorogva.
Arra az embertelenül gyors mozdulatra, amivel kardot rántott és végigvágta a combomat végképp nem számítottam (sérültél 313 pontnyit. Kritikus sebzés!). A súlyos sebbel talpon maradni sem volt egyszerű, hát még hadakozni. Pedig az eleddig háttérben várakozó szolgái már üvöltve rohamoztak is. Próbáltam kitáncolni, de az összeszokott trió ellen erre esélyem sem volt. A domináns morf tűzmágiája balról, Arikel kardja jobbról fenyegetett, Setutara a tüskés ktoraid szemből rohamozott. Hátráltam, de ezzel persze csak azt értem el, hogy mindannyian el tudtak érni (3 támadással 189 sebzés!).
Szerencsémre nem vesztettem el az egyensúlyomat és két marokra kapva a szent ősi kardot lesújtottam, ám Piciklon a vékony testalkatához képest megdöbbentő erővel védte ki lesújtó pengémet...
Aztán már támadott is. A Hóförgeteg markolatgombjával ütött halántékon, hogy csak homályosan érzékeltem többé a környezetet és zúgó fejjel tántorogtam hátra (198 életpontot vesztettél. Fegyvere kábít! (-10 támadás) A három szolga ki is használta tántorgásom, kardcsapást, mágikus tüzet, meg egy döbbenet erejű rúgást kaptam gyors egymásutánban (3 támadással 120 sebzés!)
Megkíséreltem egy támadást, de kótyagos fejemből még csak arra se telt, hogy a saját kardomat lássam, nem hogy ellenfelemet, persze, hogy célt tévesztett.
Talán bizonytalan, kiszámíthatatlan mozgásom volt az oka, hogy bár Piciklon újfent eltalált a Hóförgeteggel, ez most jócskán lecsúszott a mellpáncélomról, csak felületi sebet ejtve alkaromon (89 ép-t sebződsz). Kardommal próbáltam feltartani a hármast is, akik szokásos döbbenetes összeszokottsággal támadtak, így most sem úsztam meg kisebb sebek nélkül (3 támadással 54 életpontot sebeztek).
Látszólag egyensúlyomat vesztve tántorogtam hátra, és a csel bejött. Piciklon automatikusan lépett közelebb, én pedig minden erőmet beleadva vágtam felkarjára (114 sebzést okoztál), majd féltérdre forogva egy köríves vágással végigszántottam a rohamozó szolgákon (Ellenfeled állatai 7 életpontot sebződtek).
- Ne merészeld őket bántani!!!! - rikoltotta Piciklon és egy olyan döbbenetesen gyors kombinációval támadott, amire tisztességgel megfordulni sem maradt időm, és már majd a fél karom szakadt le (sérültél 306 pontnyit. Kritikus sebzés!), a három állatra mögöttem semmiképpen sem tudtam már koncentrálni, csak a fájdalmat éreztem a hátamban (3 támadással 184 életpontot sebeztek).
Tántorogva, fél térdre rogyva csapkodtam felé, ő dühösen ugrott félre és már indította is az ellentámadást a fejem irányába, de most jó reflexekkel, utolsó erőtartalékaim felhasználásával kigurultam a csapást és nem ért el Sillamaq varázstüze sem, sajnos a kard és a tüskék igen (2 támadással 45 sebzés!)
Szemembe folyott a vérem, alig álltam a lábaimon, kezemben remegett a penge, már csak erőtlen vagdalkozásra telt... Természetesen mindenféle siker nélkül...
Láttam, hogy újra megrohannak a szolgák, éreztem a lángokat és a kardcsapást, meg a mellettem elrobogó ktoraid szelét (2 támadással 104 életpontot sebeztek), majd láttam, de már alig érzékeltem a felém robbanó Piciklont. Suhan felém a penge, de már mindegy. Csupán egy üres héj voltam mostanra, minden erőmet, elszántságomat felemésztette ez a pokolbéli teremtmény. Ez nem mágus... Ilyennel még sohasem találkoztam... A penge a gyomromba mar (297 életpontot vesztettél. Kritikus sebzés!), tenyere az állcsúcsomon csattan, s én fennakadt szemekkel zuhanok a porba. Nem érdekli a lélekenergiám, fölém magasodik és bal lábával a sárba nyomja a fejemet, úgy mondja:
- Ha azt mondom nem mehetsz tovább, ne menj tovább harcos! Setutara - int a ktoraid felé, - arrafelé párt talált magának.Nyugodt napokat akartam nekik biztosítani, csak egy kicsit. A magadfajta önjelölt vadászmesterekre ehhez nincs szükség. És ne kelljen megismételnem a leckét!
Ezzel csendesen elsétált, engem pedig magába fogadott az enyhet adó ájulás, de utoljára még eszembe villan, amint fölém magasodva a csillogó valami kicsúszott a köpenye mögül. A bajnokok medálja...
(A csatában összesen 175 sebzést okoztál, és 3882 sebzést kaptál.)

Piciklon rendes emberke, jó haver és sok jó tanácsot adott, ő kérte, ha ütőtávába kerülök, nézzünk egy csatát. Mester! Jelentem, még van mit tanulnom!
De örülök a harcnak, ad célt, hová kéne egyszer fejlődni.
Dátum: 2009.07.05. 09:59:06
Hát Azrael feldobott 129-et, neki ez akkor val'szeg fontos, vigye el
Dátum: 2009.07.05. 09:51:48
Lehet fújolni, én v1-en kemény 127 dukáttal jól meglicitáltam.
Aztán vigye aki akarja, több dukátom nincs és nem is szánok rá.
Dátum: 2009.07.04. 23:38:05
Ghallát 3 isten teremtette az ősidőkben, Rhatt, Bufa és Chara-din. Közöttük valaha hatalmas háború robbant ki és Rhatt és Bufa közösen, saját ereklyéit felhasználva bebörtönözték az Erdauin félsziget alá a gonosz Chara-dint, ám hogy ne boruljon fel az egyensúly maguk is elhagyták ezt a világot.
Kaotikus időszak következett, ahol az ősi rendelések szerint a legkiemelkedőbb életutat bejárt halandókból hatalmas tetteik révén istenek lettek, hogy ne maradjon a világ patrónusok nélkül. Ők: Raia, Elenios, Sheran, Fairlight, Tharr és Leah. És kiemelkedtek az értelmes fajok is: az emberek, elfek, törpék, árnymanók, trollok, gnómok, alakváltók és kobuderák.
Utána megalapult egy hatalmas és jóságos királyság, a Namír Birodalom, amelyet bölcs uralkodók kormányoztak és a jóság fényvarázslói az Ezüst Mágusok őriztek. Ez volt Ghalla aranykora.
Ám egyszer egy ezüstmágus, Nord, talált egy Zan nevű valamit, nem tudni ez tulajdonképpen mi volt. Tárgy? Lény? Ki tudja. Mindenesetre hatalma megsokszorozta az erejét és a hatalomvágy elvette Nord ép elméjét. Hatalmas sereget gyűjtött a varkaudarok félszörny barbár népéből és mindenféle zsoldos bűnözőkből. Hosszú háború volt.
Végül Nord felhasználta a Zant és összes tanítványa életerejét és borzalmas tűzvihart küldött Ghallára amelyben minden elégett. Nord pedig a tűzviharban elpusztultak lelkeit elemésztve Dornodon néven istenné vált.
Az Erdauin félszigetet azonban nem érte el a tűz, csupán meggyengítette Chara-din béklyóit. Ide menekültek a túlélők akikből szinte kivétel nélkül valamely istenség papja vált és együtt akadályozták meg, hogy újra Ghallára tegye a lábát Chara-din, ám végül neki is lettek papjai, ha börtönéből nem is volt képes kiszabadulni.
Kiderült, hogy a félszigeten van egy aprócska királyság, a Yaurr Birodalom, fővárosa Alanor, és végül az eleinte felemás kapcsolatok jóra fordultak a kalandozókkal.
Később az élet visszavette magának a kiégett földeket, újra hatalmas királyságok osztoztak Ghalla területén. Ám megjelent közöttük egy idegen és hódító faj, az Ellenség kémje, aki évszázadok alatt elhintette a viszály magvait. Így amikor eljött az Ellenség fő ereje nem tudtak vele szembeszállni.
A hegyek mélyére menekültek a túlélők és megalapították Vohara (Menedék) városát, ám ezt az Ellenség megtalálta és elpusztította. A népek szétszóródtak.
Az emberek és a kobuderák hamarosan kipusztultak.
A törpék, árnymanók és gnómok elkorcsosultak.
A trollok visszasüllyedtek az állati lét szintjére.
Az elfek elzárkóztak és mágiával teremtették meg a hegymélyben a felszín mását.
Az alakváltók pedig mutálódtak, galetkikké váltak.
A galetki társadalom két legjellemzőbb vonása, hogy militarista és fajgyűlölő. Magasabb rendűnek hitték magukat minden lénynél és társadalmuk egyetlen célja volt, hogy visszavegyék a Felszínt az Ellenségtől.
A galetki gyermekeket 12 éves korukban elszakították a családjuktól és a legmélyebb lakószintre (lárvaszint) száműzték, ahol már a maguk erejéből kellett boldogulniuk.
A galetkik nem tisztelték már az isteneket, mert azok nem védték meg őket az Ellenségtől, helyettük a dicső ősök lelkeihez fohászkodtak.
A galetkik különös mutáns faj, képesek sok (max 14) végtagot növeszteni, tüzet, jeget, savat, mérges gázt és/vagy villámokat lehellni, mind tudnak valamennyire varázsolni is. Gyakorlatilag olyanná formálják a testüket, amilyenné akarják. Tüskés avagy vastag bőr, harc közbeni regeneráció, dögletes bűzű gázt kibocsájtó kelések, hogy csak a leggyakoribbakat említsem.
Az egész társadalom ennek az eljövendő harcnak a lázában égett, a többi fajt torzszülöttnek, prédának tekintették. Mi végzeturak tulajdonképpen azon galetkik vagyunk, akik végső soron legyőzték az Ellenséget.

Istenek:

Az ősi istenek:

Rhatt: ő a törvény, jog és igazság istene. Jelleme: jó. Neme: férfi. Megjelenési formája: ismeretlen. Évezredekkel ezelőtt elhagyta a világot.
Bufa: ő a pártatlanság istennője. Jelleme: semleges. Neme: nő. Megjelenési formája: ismeretlen.
Chara-din: a káosz és a pusztulás ura. Jelleme: gonosz. Neme: férfi. Megjelenési formája: alaktalan húsmassza. Szimbóluma: káoszszimbólum (lefelé fordított félhold).

A fiatal istenek:

Raia: a jóság és a fény lovagistene. Jelleme: jó. Neme: férfi. Megjelenési formája: fehér vértes lovag. Szimbóluma: napkorong.
Elenios: a szépség, szerelem, szél és bűbájok úrnője. Jelleme: jó. Neme: nő. Megjelenési formája: félmeztelen, gyönyörű driád. Szimbóluma: szem.
Sheran: a természet istennője. Jelleme: semleges. Neme: nő. Megjelenési formája: középkorú nő zöld köpenyben. Szimbóluma: virág.
Tharr: a harc, háború, föld és a becsület istene. Jelleme: semleges. Neme: férfi. Megjelenési formája: páncélos, szarvas siakot viselő harcos. Szimbóluma: keresztbe fektetett kardok.
Fairlight: a pénz, ravaszság, mágia és villámok istene. Jelleme: semleges. Neme: férfi. Megjelenési formája: őszszakállú mágus. Szimbóluma: villám.
Leah: a halál, a halottak és a túlvilág istene. Jelleme: gonosz. Neme: férfi. Megjelenési formája: sötét csuhát hordó vagy kaszás csontváz vagy tarkopasz, izzó szemű mágus. Szimbóluma: koponya.
Dornodon: a hatalomvágy, tűz és zsarnokság ura. Jelleme: gonosz. Neme: férfi. Megjelenési formája: vörös köpönyeges, jóképű férfi. Szimbóluma: fekete denevér.

Hát dióhéjban, ha valamelyik rész részletesebben érdekel, szólj!
Dátum: 2009.07.04. 21:24:13
Ki az alábiak közül a halál isten a viking mitologia szerint.

Odin
Torh
Nincs viking mitologia
Loki


Hmm... hmm... hmm... Én nem így emlékszem... Úgy tudom Loki az istenek ellensége, a csalárdság, ravaszság, sötét tréfák ura...
Én a kétarcú Hélre emlékszem mint az Alvilág Úrnőjére, de javítsatok ki ha tévedek...
Mindenesetre a második verzió: Thor!
Dátum: 2009.07.04. 09:33:40
Ha D4videt lehet ütni vele, veszek baseball satyit
Ezt soha nem fogom megérteni. Olyan furcsa az a hozzáállás. Kb a következő történik:
1. Nekem van egy nagyjából jónak mondható karakterem (saját szintjén).
2. Belefutok egy nálam is jobb karakterbe.
3. A következtetés egyértelmű, mivel én vagyok a világon a legokosabb, legzseniálisabb, legkedvesebb, legszerényebb ember, ergo a másik csal!
Na ettől meg lassan forog a gyomrom.

Tudod én anno cirka 5-6. szint környékén kaptam egy iszonyatos fülest. Írtam a srácnak, ugyanmár, mégis mit csinálok én rosszul, vagy mit csinál ő ennyire jól? A válaszában amellett, hogy tanácsokat adott, azt mondta: 1 hónap alatt kb 20 levelet kapott, ez volt az első, amiben nem csalónak kiáltják ki, hanem azt kérdezik: és én hogy csináljam?
Próbáld meg te is, hátha hasznos lesz.
Dátum: 2009.07.03. 18:25:22
Gratulálok szívből kategóriám bajnokának, Minosa Torresnek!
Dátum: 2009.07.03. 14:41:41
Hello, sikerekben gazdag, jó játékot!
Dátum: 2009.06.29. 08:34:46
Úgy tudom 3-at (Sárkányláng, Gold Dragon, Renegátok), de már nem tudom, mert tagság fele szerint a Nyugdíjasok jöttek, másik fele szerint mi mentünk, én meg nem voltam otthon
Dátum: 2009.06.29. 07:42:28
Én sem ismerem a játékot, de poénos na.

Ez meg olyan jó, melengeti kicsi szívemet:
Háborúban: Sárkányláng, Nyugdíjas Klub, Gold Dragon, Renegátok, Jó Szerencsét!, VY Canis Majoris, Ceglédi banda

Folytasd: Mint a mókus fent a fán...

úgy szedlek szét kisapám
úgy szaladgál az indián
az úttörő oly vidám
úgy iszik a nagyapám


Kövezzetek meg, de annyira röhögtem, hogy szerintem itt a helye
Dátum: 2009.06.28. 12:22:15
Én is így érzek Tierga iránt. Sőt addig agyalnék amíg nem tudnék rá utána paklit építeni.
Dátum: 2009.06.28. 12:14:05
Sógorság-komaság! Fúj! Igenis ti mind mind rokonai vagytok Tihor Mikinek és minimum fogadott fiai Baratynak!
Idézet: Homolupus001 - 2009.06.28. 11:39:10
Sziasztok. A tegnap feltettem a következő kérdést:

Mit neveznek prérinek ?

féldrágakövet
ázsiai ételt
füves területet
ritka állatfajtát

A kérdés "Rossz, hibás kérdés" értékelést kapott! A kérdés ill. válaszok helyesírási hibát tartalmaztak. Örülnék, ha megtudhatnám, hogy hol hibáztam. Köszi


Elsőre az tűnik fel, hogy mondat végi írásjel (?) elé nem kell szóköz.
Dátum: 2009.06.28. 11:43:42
Idézet: Borgian - 2009.06.28. 11:37:50

arról h kinek a neve lesz elfogadva arról meg csak egy ötlet: google keresés, akire van értelmes találat az kilőve


Ez így kicsit erős szerintem... Fantasy környezetben simán el tudok képzelni amolyan beszélő nevet egy karakternek, mint pl az indiánok harci nevei voltak, azért mert valakit Fehér Sólyomnak, vagy mondjuk Viharfelhőnek hívnak, az biztosan elvetendő?
Dátum: 2009.06.28. 09:55:30
Eszembe sem jutna. Lehet lemaradtam pár hsz-ról, de én még ott tartok agyilag, hogy ez tök jó, aranyos ötlet, csak néhány igazán a játékot meghatározó karaktert minden licit nélkül be kellene tenni.
De akik megnyerik a licitet, azok is lehetnek (és legyenek) is büszkék a karakterükre, amit bizonyára nagyon szeretnek és ha már licitáltak, akkor felteszem nagy öröm is ha kártyán viszontlátják magukat.
Dátum: 2009.06.28. 00:49:57
Nem, de World of Warcraft fantasy kártyával még nem is találkoztam
Ha már egyszer van (lesz) egy kiegészítő, ami elvileg a Végzetúrról fog szólni, akkor talán ennek a világnak a prominens személyiségei, akik közülünk kerülnek ki, tényleg megérdemelnék, hogy bekerüljenek. Tudod miért? Mert Miklós találta ki a játékot, de életet, amennyire ez csak lehetséges, a játékosok töltenek bele. És azért az olyan példaképek mint Barrique, az olyan segítőkész, áldozatos lelkek mint Tierga (cirip), az olyan fantáziadús személyek mint Khetty, vagy más hírességek (LanMaffia, Crimson, Éjvirág, Cyron, stb.), ha már van ilyesmi, akkor megérdemlik.
Kapott ilyet TF-en Betonfal, Sharpa, stb. ŐV-n is pl Leanthil, Karacs. Teszem hozzá tudomásom szerint joggal. Itt sem ártana...
Dátum: 2009.06.28. 00:36:00
Aha. Értem. És ha valaki letett sokat az asztalra, kiadnak róla egy kártyát, utána 2 hónap múlva törli magát, akkor a kártyákért rám rúgja éjjel 2-kor az ajtót Baraty és egy Tesco gazdaságos szent ősi karddal fog fenyegetni, hogy azonnal adjam át őket, mert elkobzás tárgyává teszi. Értem én.
Ha valaki igazán komolyat alkotott, és TrueBlood ilyen volt, akkor szerintem az, hogy a karakter elhunyt nem jelenti azt, hogy ne lehetne megörökíteni...