Hozzászólások - Byzon

Salem!

Vedd úgy, hogy gyakorlatilag egyszerre kaszáltok egymás felé, és bár a te csapásod az eszméletlenségbe taszítja, a lendülettől még befejezi a megkezdett csapást.
Sajna a játék így van megoldva.

Jó játékot!

Salem!

Egyet értek. Én is nem rég kaptam meg a "hány foga van egy embernek, ha az összes kihullik?" címűt... Hát komolyan mondom...

Ne is told feljebb Archibald! Én nagyon akartam állatkát, feltoltam vagy 10-re, de azóta is sajnálom a 2 felett ráköltötteket... Előbb-utóbb be fog jönni hidd el!

Na vajon ki fog előbb kapitulálni?

Salem Gill!

Ez az a helyzet, amivel sajnos nem lehet mit kezdeni, ha a megtámadott szövetségből elhúznak az emberek. De erre már tényleg nem gondolhattak a játék készítésénél...
(Most alapban azt kérdezném, hogy ennyire megvertétek-e szegényeket, de nem teszem, mert most velünk háborúztok éppen, és minket is elhagytak azóta ketten ).
Valószínűleg, ha elég ember panaszkodik majd emiatt, akkor változik a helyzet, de azért gondolj bele kérlek, mi lesz így a kis szövetségekkel? A nagyoknak majd még inkább megéri őket farmolni, és ők nagyon de nagyon megéreznének egy ekkora veszteséget... Nincs minden szövetségben egy Camelus-Mortazor-Khetty trió, hogy szavatolja a győzelmet...

Jó játékot!

Salem Gill!

Hát ezzel csak az lenne gond, hogy gyakorlatilag mindenki megadná magát, ha már úgy áll, hogy két-három vereség és veszítene. De ez önmagában tényleg nem túl nagy jutalom... Viszont ha fixen csapkodja valaki a kis szövetségeket, akkor ok lehet, hiszen gyakorlatilag 3 naponta van egy háborús győzelmetek, plusz a közben nyert LE a szövi tagoktól. Ha meg nagyobb jutalomra vágytok, le kell vernetek egy olyan szövit, amelyik közel egyforma erős veletek, mert akkor nagyobb a jutalom is. (Persze az csak egy elhúzódó patthelyzet lesz, csak az a kérdés ki unja meg előbb)...

A fegyvernemek amióta világ a világ: gyalogság, tüzérség lovasság. Totál függetlenül attól, hogy a gyalogosnak kőbaltája, kardja, muskétája vagy AK-47-ese, a tüzérnek katapultja, onagerje, ágyúja, vagy tüzérségi lövege, vagy a lovasnak lova, harckocsija vagy helikoptere van. Az alapvető taktikai és stratégiai szerepük ugyanaz. Az itt felsoroltak csak harci eszközök. (A csatamech technikailag a lovassághoz tartozik).

Salem!

Ja, de a háborút ők üzenték, nekem csak az ürügy szolgáltatása volt a feladatom... A hadüzenetet akkor már had ne én írjam be...

Salem!

Na igen az valószínűleg tényleg ornikopter akar lenni (Dűne). De szerintem maradhatna... Bár én elfogult vagyok, mert én szeretem...

Salem Necro!

Ez egy elég jó szerepjáték világ, ami sci-fi alapokon nyugszik. Elég közismert, de ezek szerint hozzád még nem jutott el. Ha kezedbe kerül regény ami ott játszódik, akkor ajánlom az elolvasását, elég jók!

Jó játékot (és kevés győzelmet )!

Salem!

(OFF: kedves Khetty. Hát ti döntöttetek így (mi végül is nem üzentünk volna azt hiszem hadat nektek). De akkor adjunk egy kis szerepjátékos hátteret a dolognak. Nem a Napkapuba írom, mert ott most egyéb jellegű események zajlanak, de ha gondolod, majd átmásolom oda is).

"Fojtogató volt a kocsma levegője, füsttől és savanyú bor meg vizezett sör szagától terhes. A pultnál sudár, vörös hajú nő állt, méregzöld nerub csuhába öltözve. Oldalára szíjazott ében rövid kardja mutatta, hogy bármikor harcra készen áll. Jégkék tekintete a kocsmát fürkészte, üres szék után kutatva. Csak egy asztalnál látott ilyet, amelynél még csak egy vendég ült. Egy hatalmas termetű, medvére hajazó megjelenésű férfi, tarkopaszra borotvált fejjel, mellig érő szakállal. Izmos karjait hordó hasán nyugtatva tekintett körbe álmatagon. Ruhája nagyrészt kék egyenruha, fekete fezét maga mellé dobta. A nő odasétált, és barátságos mosolyt villantott rá.
- Szabad?
A férfi rátekintett, mire a nő megborzongott. A fellegszürke tekintetből olyan elemi erejű gyűlölet áradt, hogy elakadt a szava. A fickó lassan kihúzta hegyes tépőfogai közül a pipáját és odasziszegte:
- Az.
A nő lassan leült, majd pár perc szótlanság után óvatosan megszólalt:
- A nevem Khetty.
- Incubus, ez vagyok. Száznagy az enyéim között.
Khetty nyelt egyet, majd újra próbálkozott:
- Uram...
- Ne urazz engem! - hördült fel a nagydarab férfi. - Nem vagy a beosztottam, én meg nem vagyok nemes, vagy ilyesféle!
Most már a nőnek is összeszaladt a szemöldöke.
- Nem ismersz engem. Nem ártottam neked. Mégis úgy viselkedsz, mintha halálos ellenségek lennénk!
- Nem ismerlek? Téged valóban nem. De a fajtádat jól ismerem! Az olyanokat mint te!
- Az olyanokat...
- A mágusokat! - hörögte Incubus, és kétségbeesetten ragadta meg az asztal széleit. Remegtek a karjai, mint aki egy dühödt vérmedvét akar puszta kézzel megfékezni.
- De én nem értem... - rázta a fejét zavarodottan a nő.
A férfi farkasszemet nézett vele, és rekedt, fájdalmas zihálással törtek elő ajkai mögül a szavak.
- Egy hete lehetett talán. Találkoztam valakivel. Valakivel, aki az Ellenség elleni harcban felcserként, gyógyítóként szolgált a sereg mellett. A segítségemért folyamodott. Könyörgött. A lánya, aki szintén arra tette fel az életét, hogy másokat segítsen, megmentsen, elkóborolt az erdőben. Arra kért keressem meg. Az életemmel tartoztam annak a férfinak, nem volt választásom, a lány nyomába eredtem - a férfi hangja elcsuklott egy pillanatra. - Néhány óra múlva találtam rá. A földön feküdt, összetörten, felette két végzetúr állt. Az egyik nagydarab harcos, magam fajta, erős fickó, a másik sötét kámzsa árnyékába bújt varázsló. Ez utóbbi éppen eszelős kuncogással hajolt egy nyúzópengéjű áldozótőrrel a lány fölé, aki éppen felém fordította a fejét. Míg élek nem felejtem el halálra rémült, vérmaszatos arcát, és a két üresen ásító szemgödrét, amelybe bámultam. Pedig nagyon is jól tudtam milyen meleg, mogyoróbarna tekintete volt valaha, az apja sírta el nekem, mielőtt elindultam. Őrjöngve rontottam ki a bokrok közül, az addig egykedvűen ácsorgó harcos felém perdült. Nem volt esélyem. Hiába mértem rá újabb és újabb csapásokat, meg sem rezzent. Magához rántott, nem törődve azzal, hogy vértem szegecsei a bőrébe hasítanak, majd földre lökött, a lány mellé, és elindult felém, két marokra kapva nehéz pallosát. Én éppen a felcserlányra néztem, nem akartam látni a közeledő halált. Akkor hallottam meg erőtlen suttogását:
- Ne... Őt nem... Ő már csak múlt... Csak báb... húsból...
Nem értettem mire gondol, nem értettem semmit. Szemem sarkából megláttam a mágust, aki immár hátralökte a csuklyáját. Egy aszott koponya örök halál-vigyorába bámultam.
- Istenektől lopott hatalom... - zihálta a lányka. - Hagyományszegő... Ő már nem él... Ő nem sebezhető...
De a mágus? Villant belém a gondolat. Egyetlen mozdulattal útjára küldtem a fegyveremet, amely a mágus mellébe vágódott. A harcos és a hullamágus egyszerre rogyott a porba, én pedig felpattantam és a bűbájoshoz rohantam. Kirántottam a sebből a fegyveremet, és készültem lesújtani. Lelkemben éreztem, hogy semmi sem esne jobban, mint hogy a gyomrába döfjem a pengém, és a gyönyörtől vonyítva oltsam ki az életét, úgy ahogy nem öl katona, csak útonálló briganti. Mi volt annak a lánynak a bűne? Mit ártott neki? Soha sem volt harcos, vagy mágus! Csak egy felcser! Hiszen alig volt abban a nyomorult testben egy kevés energia!!!
A száznagy már egész testében remegett, izmai megfeszültek, bika nyakán ujjnyira tágultak az erek. Remegő állkapoccsal, alig érthetően folytatta:
- Már-már lesújtottam, amikor meghallottam az erőtlen hangot magam mögött.
- Kérlek ne tedd! - nyöszörgött a lányka. - Gyógyító vagyok. Sohasem bocsájthatnám meg magamnak, ha miattam húnyna ki egy élet lángja...
Remegő kézzel engedtem le a fegyvert, és intettem a mágusnak, hogy tűnjön el. Felállt az az átkozott, és a képembe vigyorgott:
- Ha legközelebb találkozásunk után még mindig mozogsz, az csak azért lesz majd, mert én foglak mozgatni.
Aztán eltűnt. Én pedig ott fogtam a kezét a lánykának, amíg végleg el nem szállt belőle az élet. A te fajtád csak 12 nyarat adott neki.
Incubus hirtelen felkapta a fejét, indulattól remegő arccal folytatta:
- Katona vagyok és tiszt. Kellett már az embereim szemébe nézve azt mondanom, hogy bármi áron menjenek keresztül a mezőn, keresztül az Ellenség energiafüggönyén. Láttam olyan magas halmait halottaknak, fiatalon, a semmiért eltékozolt életeknek, amelyek láttán harcedzett, száz csatát járt veteránok kezdtek hisztérikus zokogásba. De ez... Az a lány... Az nem volt ellenség... Nem ártott senkinek... Ez... Ez...
Már csak artikulátlan hördülések törtek ki a száznagy szájából. De a két szempár, a fájdalomtól tébolyodott fellegszürke, és a meglepetéstől kissé elkerekedett jégkék, még mindig fogva tartotta egymást. Khetty csak lassan tudott megszólalni:
- Nyugodj meg kicsit katona...
- Igen, katona vagyok! - acsargott a férfi. - A tieid lenéznek, ostobának tartanak, a hátunk mögött kigúnyolnak minket! Arra sem tartotok méltónak, hogy megcsókoljuk a talpatok nyomát! Hát tudod mit?! Nem is akarnék soha olyanná válni mint a te fajtád!
Incubus érezte, hogy keserű epeként szorítja el a torkát a gyűlölet, amelyet már alig-alig képes béklyóba verni. Az elméjét, emésztő átkozott téboly, most a lelkében felüvöltő vérmedveként akart a felszínre törni, kétségbeesetten idézte maga elé kiképzője arcát, szavait:
"Ne feledd kadét! Csak az asszonyok sírnak! Férfinak, tisztnek szégyene az!"
A nő csendesen szólalt meg:
- A mágusok is sokfélék, akár a harcosok. És én láttam azt is, mire képesek a rubin horda tagjai, ha megvadulnak...
- Én, és az enyéim, soha de soha nem szegtük meg a hadviselés íratlan szabályait. Te pedig egy olyan szövetség jelvényét viseled, akik szövetségesei annak a gazembernek! Aki kezet nyújt a démonoknak, az maga sem jobb náluk!
Khetty elfehéredve pattant fel, a férfi viszont sötéten felkacagott:
- Csak nem az elevenedbe vágott? Bosszút akarsz? Gyere! Ölj meg ha tetszik, tudom, hogy erősebb vagy mint én! De azt hiába lesed, hogy bűnbánóan eléd térdelek. Inkább nyelem a port a földről, mint a te csizmádról bűbájos!
Khetty csendesen nézte a katonát, amint felállt, és bár nem mutatta, de a lány lelkében is vihar dúlt. Látta, hogy gyanúsan rángatózik a fickó szeme alja. Csendesen szólt a lassan kifelé induló Incubus után:
- Légy ma egy órára az, aminek születtél, nem az amivé váltál. Nem tiszt és katona, hanem az a kisfiú, akit túl korán kényszerítettek a hadak útjára.
E csendes szavak mintha csak hűvös folyamként mosták volna el a száznagy mentális gátjait. Ködpamacsként tűnt tova a kiképző emléke, és szavai, "csak az asszonyok sírnak..."
-ÁTKOZOTT SZUKA!!!!!! - bömbölte a férfi, miközben szemeiből patakzottak a könnyek. - Megszégyenítenél mindenki előtt??! Nem felejtek! A következő találkozásunk egyikünk halála lesz!
Úgy rohant ki az ívóból, mint akit démonok serege hajszol, s akik nem voltak tanúi a beszélgetésnek, azt hihették volna, hogy egy apátlan- anyátlan farkasfattyú üvölti az égre fájdalmát.
- A könnyek néha szükségesek - suttogta maga elé a lány. - Csak segíteni akartam.
De maga is érezte, hogy előbb-utóbb háború lesz a két szövetség között."

(OFF: Axonise Flass, bocsi, hogy felhasználtam a te karidat is, de azt hiszem, hűségesen ábrázoltam elképzeléseidhez. Legalábbis remélem).

Salem!

Biztosan régen jártam már suliba, de én nem emlékszem, hogy mi általánosban megismerkedtünk volna a 10-es számrendszeren kívül bármivel. Én lehetőség szerint objektíven próbálok pontozni a kérdések között, de ezt minden további nélkül "rossz kérdés-túl speciális"-ra értékelném... Hála a papnak ilyet még nem kaptam.

Salem!

Hát nekem úgy sikerült anno, hogy nagyon bátor voltam, és bíztam a randomban. Elkezdtem a nem a saját hordámba tartozók közül a majdnem legerősebbeket támadni, bízva a szerencsében. Érdemes lehet még jó fegyvereket-vérteket-pajzsokat összevásárolni, a tp szerzésnél ezek azthiszem nem játszanak szerepet.
A sokadikra sikerült.

Kitartás!

Igen, csak az elsőnek Nyolcadik utas a halál a címe. (A többi A bolygó neve halál, Feltámad a halál, a harmadikra nem emlékszem, nem az én műfajom...) De a kérdés jó!

Tudom ajánlani, tényleg igen jó könyv.

Én viszont ezen buktam be a 10 kvízkérdés zsinórban küldetésemet:

Ki nem illik a sorba?

Tildy Zoltán
Szűrös Mátyás
Rákosi Mátyás
A negyedik válaszra már nem emlékszem, de az Isten szent szerelmére, beírhatná a kérdező, hogy mi alapján keressem a kakukk tojást? Én beírtam így Szűrös Mátyást, hogy ő nem volt választott köztársasági elnök, de neki Rákosi kellett volna... Brühühü... Kezdhetem elölről...

Látom csak bekerült a Napkapuba, igen stílusos volt... Nemes bosszú! Gratulálok. 5 percig röhögtem, de minden elismerésem. Életemben először úgy éreztem, vitán felül jár a 10 pont.

Salem!

Az info@vegzetur.hu címre írj mailt, ott majd többet mondanak. Gondolom. Átlagban a Beholdernél mindig nagyon aranyosak és segítőkészek. Nyugi.

Salem Khetty!

Lehet, hogy naiv vagyok, de biztos, hogy tudtak róla, hogy szerver hiba van? Álljon itt az én kis történetem is:
Izzadtságos munkámmal összegyűjtöttem, egy komolyabb fegyverre valót, már-már megvehettem volna, amikor megtámadtak, és meg is vertek, jó adagot zsákmányoltak tőlem. Nem írom ide sem a karakter, sem a szövetség nevét. De fél órán belül az említett szöviből még 6-an támadtak meg, és a LE-m szinte elfogyott. Utólag megbeszéltem az elsőként támadóval a dolgot, és mondta, hogy igazából csak gyorsan körbeadta a szövetségben, hogy nálam jelenleg bővében van a LE. Ezzel nincs is semmi gond, ilyen a játék.
Szóval biztos, hogy tudtak a szerver hibáról? Végül is őket beengedte... De ha tudtak róla, akkor gerinctelen dolog volt...
Amúgy együttérzésem neked! És fel a fejjel!

Byzon, a "szerepjátékban" akár igazad is lehetne. A belső fórumunkon én is nagy igyekezettel próbálok játszani. Magában a játékban azonban csak útonálló lehetsz, mert a játék nem támogatja azt, hogy katona legyél. Mármint sikeres katona.
Amit a "kihívásról" írsz a háborúban, az meg pont a legnagyobb gáz az egészben. "Ha veszítünk? Istenem, van ilyen." Én is pontosan ezt gondolnám. De éppen az a baj, hogy SENKI nem győz és senki nem veszít, hanem beragadsz akárhány darab 50%-os háborúba. Ez az, aminek semmi értelme nincs.

A reménytelenül döntetlen háborút nem tudom élvezni. A farmolás sem nagy élvezet, de még mindig inkább az.

Salem!

Igen, gondolom igazad van, csak én nem tudok, úgy szerepjátékozni, hogy közben a karakterem a játékban totál mást csinál. Majd legfeljebb a világ2-n már első nekifutásra útonállót indítok (pontosabban boszorkánymestert, inkább smaragdból lesz). Én így játszom. Ha neked úgy jó, ahogy leírtad, nos akkor játsz úgy. (Én erre sajnos alkatilag alkalmatlan vagyok, mert tudom, hogy velem ellentétben nagyon sok játékos van, akinek többet számít, hogy miért, és kiktől kap ki, és még véletlenül sem szeretném senki kedvét elvenni a játéktól, ennyi). De ez nem is baj, amíg mindketten jól érezzük magunkat játék közben nem? Élni és élni hagyni! Ez az elvem, és nem erőszakolom rá másokra a véleményem. Éppen ezért ebben a témában ez az utolsó megjegyzésem.

Mindenkinek szívből kívánok jó játékot!

Salem Khetty Testvér!

Úgy hiszem igazad van, elfogadom. Neked már van gyakorlatod ezen a téren, meg úgy általában is tapasztaltabb vagy. Köszönöm. Csak akkor miért van az, hogy sok szövinél a háborúban résznél jóval gyengébb vagy jóval erősebb szövetséget látok? Na mindegy. Végül is ha nem éri meg, majd rájönnek.

Jó játékot!