Felhasználónév: Jelszó:

Hozzászólások - Byzon

Dátum: 2009.01.01. 16:50:35
Örülök, ha tetszett.
Dátum: 2009.01.01. 16:29:47
Ahogy mondod! Azt se tudom, hol vagyok.
Dátum: 2009.01.01. 15:44:37
Idézet: hkkfan - 2009.01.01. 15:42:06
Sziasztok!

Az lenne a kérdésem, hogy a szövetség leírásának hossza maximálva van?
És ha igen, akkor hány karakter a megengedett?


Valószínűleg van egy maximum, de ha nem a Háború és Békét akarod beírni, akkor bele fog férni. Nem tudom mi a max, de vannak szép hosszú leírással büszkélkedő szövetségek is.
Dátum: 2009.01.01. 15:41:09
Ne légy bizonytalan, jól írtad le.
Dátum: 2009.01.01. 15:40:16
Idézet: Samarkan - 2009.01.01. 15:04:09
Sziasztok!

Hogy és hol lehet venni állatot?

Üdv:Samarkan B.U.É.K


Venni sehol. Ha eléred a 4. szntet, foghatsz egyet magadnak, ehhez fel kell tolnod a tanulást 3-ra, aztán megvenni a csapdakészítést legalább 1-re. Ekkor lesz esélyed vadászat közben elfogni egy lényt. Ha ez megvan, akkor tanulást 4-re, idomítást 1-re és betaníthatod, hogy az oldaladon harcoljon. Neked is Boldog Új Évet!
Dátum: 2009.01.01. 15:22:56
"Dermedten bámulok magam elé, ahogy nehézkesen kimászok fekhelyemen a nehéz állatbőrök alól. Az utóbbi időben szinte éjszakai életmódot élek. Érzem, ahogy tombol az ereimben, a véremben, az elmémben az átok. Az átok melytől nem szabadulhatok. Iszonyodom magamtól, de nem tudom levetkezni ezeket a bilincseket. Hisz a véremben van, ott tombol bennem, a részem. Ahogy családom minden tagjának a része volt eleddig és lesz ezután is. A végzeturak többsége az őrülettel, az Ellenség fertőzésével harcol, az elméjükre boruló tébollyal. Nekem kettős küzdelem jutott osztályrészemül. Ha elbukok...
- Incubus! Jó estét! Megint átaludtad az egész napot.
A vidám, barátságos hangra megperdülök. Picur az. Az IQ Betyárok kapitánya. A vezérem. Alacsony, de megkapó, vonzó nő, hosszú barna hajjal, zöld szemekkel. Fiatal korához képest remek harcos és jó vezér. Sokáig idegenként támolyogtam a táborban, amikor a kaszárnya végleg összeomlott, de ő segített, hogy otthonomként gondoljak erre a helyre. És valódi társakként a betyárokra. Rekedt, karcos hangom mintha nem is a sajátom lenne:
- Igen. Ma még vadásznom kell. Hogy áll a portya?
- Óh, remekül. Legfeljebb egy nap és a gyémánt kősárkányok kincsei is a mieink lesznek.
- Picur. Én sajnálom, hogy...
- Ne mondj semmit. Nem vehetsz részt ebben a harcban, te ehhez túl tapasztalt vagy, nem engedik a hadurak ősi törvényei. Nem tehetsz róla barátom.
- Igen... Nézd, nekem most... Most mennem kell vadászni.
Picur sokáig néz a szemembe, érzi, tudja, hogy van valami, amit nem mondok el neki, de végül csak bólint és elindul a tábor másik oldalára, hogy tartsa a lelket a többiekben, lelkesítse őket, mint egy igazi vezérhez illik. Tekintetem végigsiklik a táboron. Legtöbbjük már tudja, hogy az elméjüket megfertőzte a téboly, de még nem tudnak harcolni ellene. És arról végképp fogalmuk sincs, hogy a legnagyobb veszély itt ólálkodik a táborukban. Ha nem tudom legyőzni a véremben hordozott átkot... Ha a metamorfózis teljessé válik... Nem! Erre nem is gondolhatok! Muszáj legyőznöm ezt az iszonyatot!
Préda után rohanok, sebesen ugrálok át a bokrokon, gödrökön, orromban érzem a préda szagát. Tudom, hogy valahol előttem rémülten rohan az a valami. Nemsokára fel is tűnik előttem, ahogy sebesen igyekszik vissza az erdő mélyén megbúvó tóba, ahol eltűnhet a szemem elől, de amíg a szárazföldön van, addig én vagyok előnyben. Távoli rokonom hiába próbálja hat ízelt lábát fürgén szedegetni, semmi esélye, ezeket a lábakat nem erre tervezték. Végül a sahran rák is belátja, nincs remény, hogy időben elérje a fészkét, így szembefordul velem. Ollóit erőteljesen csattogtatja. Szomorú mosolyra húzódik vastépte ajkam. Szerencsétlen! De nem te tehetsz róla, hanem ostoba őseid, akik elhagyták a galetkik világát, hogy egy ősi tengeristennek hódolva a szent állatok képére formálják magukat. Ha nem tették volna, akkor távoli leszármazottjuk ma Végzetúr lenne, nem csak prédaállat. Fellegszürke szemeim kigúvadnak, bár nem látom, de tudom, hogy sárgásan izzó árnyalatot kapnak, mert meglátják a kitinpáncél alatt vértől lüktető ereket. Elveszítem az önkontrollt. Nem is emlékszem, hogy miként végzek a szerencsétlennel, csak arra, ahogy szinte fergetegként csap le rám lélekenergiája. Ez az az érzés, ami szinte függővé teszi a legtöbb fajtársamat. Ahogy egy elpusztított lény lelkének maradványait mohón zabálják fel elméjük éhes csápjai. Ostobák! Mit tudnak ők a valódi mámorról?! Arról, amit a szemfogak alatt felszakadó sebből kitörő vér okoz, ahogy az istenek nektárjaként végigcsúszik a torkon...
Tharr szent nevére! Mit beszélek?! Mit művelek?! Hiszen egy végzetúr hússal és lélekkel táplálkozik, nem vérrel! Nem adhatom meg magam ennek a förtelemnek. De... De mit tegyek? Hiszen... Hiszen még a tekercsek sem...
Eszembe villannak az emlékképek, ahogy belopózok a kaszárnya apró könyvtárába és kicsempészem az Ősi Tekercsek egyikét. Azt amelyen a fekete szalag és a koponyás pecsét volt. Reméltem, hogy a Holtak Urának tekercseiben útmutatást találok, segítséget erre az őrületre. De csak a bizonyosságot találtam meg... A bizonyosságot, hogy nincs segítség...
Elszörnyedve bámulok a lábaim előtt heverő tetemre, amelyet már szinte teljesen szárazra szívtam. Nem! Segítség kell! De ki? Kihez fordulhat egy magam fajta... Tharr segíts!
Igen! Ő talán... Talán... Talán segít... A Napkapu úrnője. Ő varázsló és nagy a hatalma. Ha őszintén elmondom mi ez, ami feszíti elmémet, akkor, esetleg ő tud majd megoldást... Vagy elpusztít azért, amivé lehetek... Nem számít! Így vagy úgy, de vége lesz! Nem hordozhatok veszélyt a társaimra. El kell mondanom mindent Khetty úrnőnek.
Hirtelen megérzem az újabb préda szagát, a frissen kiontott vér semmivel össze nem téveszthető, édesen fémes illatát.
Igen! Mindent el kell mondanom. De majd holnap, gondolom még és a vérszag után vetem magam. Újra leereszkedik szemeim elé a vörös köd..."
Dátum: 2009.01.01. 14:32:14
Az rendben van, nem lesz gondotok, ez tuti.
Dátum: 2009.01.01. 14:12:41
Idézet: cirip - 2009.01.01. 13:59:03

Byzon: incubus - ha nem rólad van szó, akkor kis i


Affene! Tudtam, hogy nem másnaposan kéne nekiülnöm! Megint írhatok Hatsepnek, hogy hülye vagyok, javítson ki.
Dátum: 2009.01.01. 13:50:53
Neked van igazad, a halálsmaragd fókuszkristályt el is felejtettem. Bocsika!
Dátum: 2009.01.01. 13:41:23
Elvileg nem, ha nem 3 perc különbséggel ütitek ugyanazt az embert, és nem lesz az egyik karakterből "rabszolga". Ha mindketten normálisan játszotok, akkor nem fog kiszűrni a program.
Dátum: 2009.01.01. 13:39:24
Van egy vonatkozó szakértelem ami 26-os tanulásnál jön, azzal kell megoldani.

Idézet: Evok - 2009.01.01. 13:08:51
Kritikus ütést csak a kritikus ütés szakértelemmel tudok bevinni?


Úgy van!
Dátum: 2009.01.01. 13:35:03
Nagyon szépen köszönöm, tegnap remekül sikerült, csak ma erősen nyögöm az útóhatásait... Khetty mondta, hogy írni akar Napkapu topicba tovább vinni az eseményeket, de én meg szerettem volna a magam módján elbúcsúzni Mortazortól (abba hagyta a játékot), így ezt most még reggel zúgó fejjel meg kellett írnom, gondolhatod milyen lett...
Most nem vagyok hajlandó semmire sem koncentrálni, csak pihenek, meg vadászok és gyűjtök az új varázslatomra. Meg feltettem egy kvízkérdést (Kit vagy kiket neveztek "Incubusnak"? ), ha már ez a karakterem neve... Val'szeg ha elmúlik a másnaposságom akkor égni fog miatta a pofám, de most még jót röhögtem magamon.
Lehet én vagyok valahol lemaradva, de mi volt a tegnap délelőtti munkahelyi esemény?
Dátum: 2009.01.01. 13:17:17
Köszönjük szépen! Hogy vagy Telk? Hogy telt a Szilveszter?
Dátum: 2009.01.01. 12:38:27
Ki jelenleg a Pápa, a katolikus egyház feje?

XVI. Gergely
II. János Pál
XI. Kelemen
XVI. Benedek

Hát Isten éltesse még nagyon sokáig, de tekintve, hogy meglehetősen idős ember, nem biztos, hogy jó lesz a kérdés mondjuk 2 év múlva is...
Dátum: 2009.01.01. 12:30:38
Idézet: TomJerry - 2009.01.01. 12:26:16
Hello.

Én azt szeretném megkérdezni, hogyan lehet háziállatot fogni/tartani?

Köszi

TomJerry


1. Használod a gyorskeresőt és megtudod, mert ez a kérdés már nagyon sokszor elhangzott.
2. Én azért most még megmondom: eléred a 4. szintet, felviszed a tanulást 3-ra, veszel csapdakéstítést legalább 1-re, sokat vadászol és reménykedsz. Ha megvan az állat, felviszed a tanulást 4-re, megveszed az idomítást 1-re és lassanként beidomítod. Ennyi.
Dátum: 2009.01.01. 11:57:00
Idézet: Evok - 2009.01.01. 11:55:24
Van az a küldi hogy sajtolj 3 lényből LE-t azt a küldit csak a sajtolás szakértelemmel tudom megcsinálni?


Természetesen!
Dátum: 2009.01.01. 11:44:10
Jó munkát Cirmi, örülök, hogy te is itt vagy!
Dátum: 2009.01.01. 11:29:09
Khetty szomorkásan indult aznap reggel vadászni, nem is figyelt igazán merre tartva indult el a Napkapu tornyából. Alig sétált azonban talán fertályórája, amikor jellegzetes kántáló hang ütötte meg a fülét. Óvatosan a hang irányába lopakodott, mert egyértelműen egy értelemmel bíró szörnyre, netán egy másik Végzetúrra számított. Vigyázva emelte a lábait, nehogy talpa alatt megzörrenjenek a száraz levelek, izzadó tenyerében néha meg megcsúszott a katonai romboló íj, amit vadászatai közben szokott használni. A bársonyköpenye minden lépésnél hűségesen felvette a környezete színét, elrejtve leendő prédája elől. Apró tisztás tűnt fel előtte, biztos volt benne, hogy csak ritkán járt itt eddig, de emlékezett a tisztás közepén álló idő koptatta nagy kövekre. Ezek előtt térdelt most egy nagydarab alak, akit már messziről megismert, hisz többször ugyanarra az útra igazították lépteiket Ghalla szeszélyes istenei. A nő nyugodtan kilépett a tisztásra, mert ettől a férfitól nem kellett tartania.
- Üdvözöllek Incubus!
A férfi lassan felemelte a fejét és Khetty meglepetten látta, hogy valamilyen rituáléban zavarhatta meg, mert a kopott kőhalmon most egy mithrill buzogány hevert, a férfi kezében áldozótőr, alkarjaiból vér csöpögött a fegyverre. A zsoldos lassan biccentett felé.
- Úrnő!
- Áldozat talán Tharrnak? - vonta fel a szemöldökét Khetty.
- Lépj közelebb úrnőm, s amire eddig sohasem vesztegettél az idődből, nézd meg ezen kövek megkopott véseteit.
A mágusnő engedelmeskedett a felszólításnak és közelebb lépett. A megkopott szimbólumok nagyobb része már kivehetetlen volt, de a központban álló koponyát még jól látta, és sok helyen kivehető volt a kasza is. Khetty megcsóválta a fejét:
- Ez biztosan nem Tharr oltára.
- Nem. Ezt az oltárt valaha Leahnak, a halottak és a túlvilág urának szentelte egy pap a Végítélet Várói közül - mutatott a kopott kasza szimbólumokra Incubus. - Legalábbis ez az ő jelképük volt.
- Nem értem. Miért imádkozik egy harcos Leahhoz? A holtak urától kérsz segítséget következő csatádra?
- Nem. Egy tisztelt és nagyra becsült harcos lelkéért imádkozom. Mert sem Tharr, sem Fairlight, sem semelyik más isten nem úr a lelkek felett. Értük csak Leahhoz lehet szólni. És én most egy egykori nemes ellenfélért imádkozom, akit valaha megöltünk volna legszívesebben, de akinek tiszteltük az erejét, a bátorságát, a szilárd jellemét és a gerinces becsületességét.
- Te most...
- Igen. Mortazorról beszélek. Gyors szárnyon jár a hír, ha egy ilyen hatalmú Végzetúr távozik mindörökre.
- De miért a vér és a buzogány?
- Amikor harcban álltak szövetségeink, ezzel a buzogánnyal megsebeztem Mortazort. A régi hit szerint vérének és ezzel lényegének egy része benne marad a fegyverben. Illő hát utána küldeni. Vagy legalábbis megpróbálni... Ghalla istenei messze vannak immár, nem tudom meghallgatják-e még imáinkat... Mindenesetre, ha megbocsájtasz...
- Igen, folytasd csak kérlek.
- Leah, csontmarkodban fogott kaszád korán sújtott le, korán hívott el egyet közülünk árnyékbirodalmadba. Mi akik maradtunk, miénk a fájdalom, miénk a kín, hogy többé nem küzdhetünk mellette, vállunkat az övének vetve. E fegyveren az ő vére, drága halottunké szárad, oltárodon csillog azé, ki a fegyvert markolta, mikoron az eltávozottat megsebezte. Ez a vér nyisson kaput hozzád, s te add vissza lelkének, ami őt megilleti. Hozzád könyörgöm most éjszívű Nagyúr, fogadják az eltávozottak lelkei nagy tisztelettel Mortazort, kiért imánk szól, s te engedd színed elé és nyújts neki békét a te Árnyékbirodalmadban! Leah, kai tragan, aw ermaran!
Az utolsó szavakra finoman megremegtek az ősi kövek, Incubus kihullott vére pedig örvényleni kezdett a mithrill buzogány körül. Egyre sebesebben, míg végül sötét kapu nyílt alatta, csak egy pillanatra, és a harci eszköz a fekete mélységbe hullott. A zsoldos rekedt hangon szólalt meg:
- A holtak ura elfogadta az áldozatot...
Ezzel feltápászkodott, fejet hajtott a megkopott oltár felé, majd kezet nyújtott a nőnek:
- Tudom, hogy nehéz ez az időszak neked és a társaidnak is. Szörnyű veszteség, hidd el együtt érzek veletek... Én nem ismertem őt annyira, mint ti, de fáj, hogy többé már nem találkozom vele, tiszteltem őt.
Khetty könnytől csillogó szemekkel bólintott és sokáig nézett még a távolodó harcos után. Emlékeiben feltűnt újra Mortazor, hogy ki volt és mit jelentett ő neki és a társainak. A sok szép emlék, a nehéz helyzetekben összekovácsolódott társaság. Nagy levegőt vett, majd indult volna tovább vadászni, de egy pillanatra még megállt és lenézett a lábai előtt heverő, időkoptatta oltárra. Majd csendesen suttogta:
- Nem ismerlek Leah, holtak ura. Őszintén, nem is vonz sem a hited, sem a szolgáid. De ha tehetsz valamit Mortazorért, akkor én is erre kérlek...
Majd Khetty is fejet hajtott egy pillanatra, aztán gyorsan a préda után iramodott.

***OFF***
Nem voltam a klántársad Necronis, de beszélgettünk, találkoztunk személyesen is. Valószínűleg sohasem olvasod el e sorokat, de ha mégis, akkor szeretném elmondani: tiszteltelek az intelligenciádért és a jellemedért, sajnálom, hogy elmentél, mert nélküled szegényebb lett Ghalla.
Dátum: 2009.01.01. 10:29:45
Jó reggelt mindenki!
Dátum: 2008.12.31. 17:48:55
Na akkor mégegyszer:

B ékés álmainkban ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!

Én elmentem bulizni!