Re: A legkedveltebb történetű kalandok
18. hozzászólás - 2009.11.03. 07:09:04
A régmúlt emlékei I.
Nemrégiben, egy vadászatod során találtál egy érdekes ládikát. A törpe, akitől elvetted, miután legyőzted, már magában is furcsa szerzet volt. Prédától eddig sosem látott módon rendezett kunyhóban élt és még egy kovácsműhelye is volt.
Most, hogy semmi dolgod és pihenni tudsz egy kicsit, tüzetesebben szemrevételezed, kíváncsian forgatod kezedben a ládát. Valami fémszerű anyagból van, aranyberakással a sarkain, viszont a nyitópántok ezüstből vannak rajta. Az oldalán vésetek láthatóak, melyet dolgos és meglehetősen művészi kezek véshettek rá sok évvel ezelőtt. Kisebb- nagyobb alakokat látsz rajta, hegyeket, a hegyek fölött pedig furcsa, alaktalan (vagy csak számodra ismeretlen? ) dolgokat. Elgondolkodsz...
IQ
A képet nézve furcsa érzésed támad: ismerős az ábrázolt esemény! Töröd a fejed, hogy felidézd régi emlékeidet, mindent amit fajod történetéről tanultál valaha. Egy pillanat múlva megérint az Ősök bölcsessége. Hangosan felszisszensz! Ez a kép azt ábrázolja, amint őseid, a galetkik a Rúvel hegy gyomrába menekülnek az Ellenség elől! Ez a láda több ezer éves is lehet! Izgalom árad szét benned, felugrasz és erősebben nézed a karcot, közelebb fordítod milgandod fényéhez, minden apró részletre ügyelve immár. Az alakok nem csak galetkik! Idővel törpéket és más népeket is felismersz a véseten. Igen, ez határozottan a Nagy Menekülést ábrázolja. De valami még mindig motoszkál a fejedben, nem hagyván nyugodni...
IQ
Kisvártatva eszedbe villan atyád hangja, aki sok évvel ezelőtt elmesélte az Ellenség érkezésének történetét neked. "És megérkezett az ellenség Ghallára, repülő szerkezeteik villámokat szórtak, szörnyhordáik a földeket pusztították, s az itt élő népek egyesített ereje is kevésnek bizonyult hozzá, hogy megfékezzék őket. Ezért minden nép vezetője tanácskozásra gyűlt, s döntést hoztak: elhagyják őseik földjét, elrejtőznek az Ellenség elől, s amikor eleget tudnak már róluk és elég erősek lesznek világuk visszahódításához, visszatérnek és szörnyű haraggal söprik el a gaz támadókat. Ezután történt, fiam, hogy őseink megalapították az első földalatti várost, Voharát."
Beleszédülsz a gondolatba, hogy mit találtál! Ez a tárgy nem a Rúvel hegyet ábrázolja, hanem az Első Várost: Voharát! Érzékeidet végletekig feszíted, minden erőddel a vésetekre koncentrálsz. A hegy mögött halovány vonalakat látsz, melyek valaha a kép részei lehettek, de mára megkoptak már az évszázadok során. Felszerelésedhez lépsz és néhány szerszámot veszel elő. Talán sikerül felújítani a faragást, hiszen ha lakóhelyedet felépítetted, egy ilyen apróság nem okozhat gondot...
ÉPÍTÉS
Elkészült a restaurálás. Így már sokkal kivehetőbb a táj is, az alakok is. Vannak a képen galetkik, elfek, törpék, trollok és még számos, számodra ismeretlen faj tagjai. A háttérként ábrázolt hegyek is kivehetőek már... Ahogy azokat szemléled,meghűl benned a vér. Ezt a helyet ismered! Vadászat közben már láttad a hegyek ezen csoportját!
" Hatalmas Ősök! Megtaláltam Voharát! "
Pillanatok alatt felkapkodod felszerelésedet, magadra öltöd vérted és elhagyod táborodat. Olyan izgalom munkál benned, amilyet nem éreztél már sok éve! Követed ösztöneidet és emlékfoszlányaidat,hogy elérj oda, ahol a legendás város létét sejted.
IRÁNYÍTOTT
Hosszú ideig vándorolsz a hegyek közötti sziklás vadonban, élet jelét alig látod utad során. Egy meredek kaptató tetejére érve azonban eléd tárul az áhított látvány: Vohara hegye, a háttérben a többi zord hegycsúcs. Lelki szemeid előtt szinte látod a hegy felé kígyózó sorban menekülő ősöket, szekereiket, állataikat, amint az Ellenség által üldözötten a föld biztonságot adó mélye felé tartanak. A nap nyugodni készül a koszos színű égen, így megindulsz a hegyhez. Elkezded körbejárni, hogy az ősök nyomaira bukkanj. Azonban csalódnod kell, az évszázadok- évezredek minden nyomot eltüntettek már, ami rájuk segíthetne találni. Bosszúsan tábort versz és nyugovóra térsz.
SZUBTÉRI
Álmodban ismét csak az ősök karavánját látod, te is közöttük lépdelsz, kevés kis vagyonodat a kezedben fogva, elgyötörten lépdelsz a hegyoldalban látszó óriási kapu felé. Hátrapillantasz vállad fölött, mindenütt elgyötört arcú népeket látsz, sok sebesültet és néhány kopott vértezetű harcost. A messzi távolban valami alaktalan, éjfekete rettenet kúszik az égen, melyből időnként kék és sárga villámok csapnak a földbe.
Egy hangot hallasz mellőled. Odafordulsz és egy idős törpét pillantasz meg, aki rád néz, majd megszólal:
-Ne félj, barátom, a sereg feltartja őket, míg biztos menedékbe érünk! - Arca elkomorodik, majd folytatja: - Csak lennék vagy kétszáz évvel fiatalabb! Adnék én is azoknak az átkozott rémeknek!
Tovább lépdeltek. Hirtelen a menetből egy árnymanó suhanc ugrik ki, kezében valamivel. A hegy lába felé rohan. Az egyik őr utánaüvölt: - Megállj te szerencsétlen! A védőrúnák!
De elkésett. Alig száz méterre tőletek és a menettől vakító tűzgolyó villan, mintha egy második nap kelne, majd a hegyről kőlavina zúdul oda, ahol az árnymanó aktiválta a védőrúnát. Embernyi sziklák és por zúdul le a hegyoldalról. Valami furcsát látsz: a zuhatag előtt egy pillanatra mintha a te táborhelyed villanna fel,majd tovatűnik. Erre a képre, s a kőlavina hangjára felriadsz. Épp idejében, hogy egy feléd lopózó torzszülöttet pillants meg. A nyomorult megpróbált álmodban becserkészni, de most majd megfizet!
CSATA
Legyűröd ellenfeled, lélekenergiáját veszed. Az álom tovaszállt, de képe még kísért téged. Körülnézel és egy megérzéstől hajtva megkeresed azt a helyet, ahol álmodban az árnymanó felrobbant. A talaj valamivel valóban mélyebb ott, mint körülötte, s mágikus érzékeid is bizseregni kezdenek. Valamiféle varázslat nyomait érzed a közelből. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ásni kezdesz.
ERŐ
Megszállottan ásol, hátha találsz valamit, ami Voharára utalna. Csaknem három órai eszeveszett lapátolás után az ásód valami keménybe ütközik. Érzékeid még mindig mágiát kiáltanak. Kifordítod a földből amit találtál. Legnagyobb megdöbbenésedre egy félembernyi kőszobor az. Az árnymanó! A védőrúna úgy fest nem csak a hegyoldalt indította meg, hanem a közelben sokféleképp lecsapott a megtörőjére... Alaposabban szemügyre véve a szobrot, meglátod, hogy valamit fog a kezében. Egy megkövült iszák az. A mocskos tolvaj! Még a végveszély idején is csak magára gondolt! Mérgedben az ásóddal a szobor kezére csapsz és legnagyobb megdöbbenésedre a szilánkokra törő kőiszákból gyémántok potyognak eléd a földre. Nahát! Ez érdekes. A lélekgyémántokat valószínűleg saját mágikus kisugárzásuk óvta meg a rúna hatalmától. Összeszeded a kincset, majd tábort bontasz. Még jó ideig keresel, kutatsz a környéken, de semmi érdekeset nem találsz, ami az ősökre utalna. Hazaindulsz, de megfogadod magadban, hogy egyszer visszatérsz, komolyabb felszereléssel és társakkal, s ha törik, ha szakad, de te leszel az, aki újra felfedezi az ősi várost!
A "Pokrócozás Királya" személyesen!
(A név márkavédett, köszönet érte Ösvényjárónak)
Pontszám: 8.32